Nagyobbak a sorsuknál

Fülszöveg

Hogy apáink-, a magyar holocaust áldozatai csordaként mentek volna a vágóhídra, mint azt az elhurcoltak maguk is így érezték-, nem igaz. Az életerős fiataloktól és férfiaktól megfosztott kisgyerekeket és a már öreg embereket terelhették „csordaként "-, bizonyítja ez a dokumentatív hitelességű, de epizodista irodalmi mű-, az Izraelben élő Eli Netzer költő visszaemlékezése. Arról szól: mi mindent vittek végbe itt Budapesten és Magyarországszerte 1944-ben a cionista mozgalmak fiataljai. Nem a lehetetlent kisértették meg, hanem azt tették amit tenni lehetett. Zsidó és magyar ellenállókat szabadítottak ki börtönökből, hamis iratokat gyártottak soktízezer élet megmentésére, kiépítettek egy menekülési utat Románián keresztül az akkori Palesztinába. Az éhhaláltól mentették meg a budapesti gettót. Az író, aki 1933-ban született, maga is Budapesten bujkált szüleivel és a cionista ellenállási mozgalomnak köszönheti életét. 1949-ben vándorolt ki Izraelbe. A Hasomér Hacáir ifjúsági mozgalom tagja. Dália nevű kibucban él. Mozgalmának küldöttje volt Amszterdamban, Párizs-ban. 1989 és 1992 között nagyban elősegítette a Somér és más cionista szervezetek megalapítását Magyarországon. A héber nyelv, irodalom és a jog tanára. 25 könyvet írt. Irodalmi díjai: Anna Frank-díj (1960), Bárám-Megido-díj (1968), Miniszterelnök díja (1975), Tel Aviv-díj (1978), Rámát Cán-díj (1983), Hávácelet-díj (1988), Akum-írók és zeneszerzők díja (1992), Amos-államelnök alapítvány díja (1995), stb. Vissza