Fülszöveg
Ó, hányszor mondta jó anyám, mikor erkölcsi példázatokkal akart nevelni: „A régi öregek szerint..." Lázadó tinédzserként jó párszor visszaszóltam: De már nem a régi öregek korát éljük! Aztán az első néprajzos táborban, 1974-ben, amikor egy barázdált arcú, kérges tenyerű néni könnyes szemmel mondott áldást, hogy elmondhatta élete történetét nekünk, a fiataloknak s a tizenévet alig betöltött gyerekeknek, rádöbbentem anyám igazságára. Bizony mennyit lehet tanulni, ha kíváncsi szeretettel kérdezzük ezeket a sokat tapasztalt, csöndes mosolyú öregeket. Főleg, ha nyitott szívvel figyelünk rájuk. Ancsel Éva filozófus írta: „Az embernek nincs ember-léte, ha nincs múltja, ha engedi arra kényszeríteni magát, hogy elfelejtse, vagy úgy tegyen, mintha elfelejtette volna". Igen, az ember történeti lény is, nemcsak történelemben élő lény. S nekünk, az utódoknak, már csak a jobb tudás miatt is nem éppen kötelességünk megismerni őseink történetét?
Valaha hetediziglen kellett tudni az apák sorát. Az...
Tovább
Fülszöveg
Ó, hányszor mondta jó anyám, mikor erkölcsi példázatokkal akart nevelni: „A régi öregek szerint..." Lázadó tinédzserként jó párszor visszaszóltam: De már nem a régi öregek korát éljük! Aztán az első néprajzos táborban, 1974-ben, amikor egy barázdált arcú, kérges tenyerű néni könnyes szemmel mondott áldást, hogy elmondhatta élete történetét nekünk, a fiataloknak s a tizenévet alig betöltött gyerekeknek, rádöbbentem anyám igazságára. Bizony mennyit lehet tanulni, ha kíváncsi szeretettel kérdezzük ezeket a sokat tapasztalt, csöndes mosolyú öregeket. Főleg, ha nyitott szívvel figyelünk rájuk. Ancsel Éva filozófus írta: „Az embernek nincs ember-léte, ha nincs múltja, ha engedi arra kényszeríteni magát, hogy elfelejtse, vagy úgy tegyen, mintha elfelejtette volna". Igen, az ember történeti lény is, nemcsak történelemben élő lény. S nekünk, az utódoknak, már csak a jobb tudás miatt is nem éppen kötelességünk megismerni őseink történetét?
Valaha hetediziglen kellett tudni az apák sorát. Az életélményekből fakadó jó példák pedig igazodási pontok. Ma jó, ha gyerekeink meg tudják nevezni a dédszülőket. S nem beszélek akkor a cselekedeteikről. Nincs idő a családi emlékezet ápolására. Holtig tartó tanulás a jelszó, csakhogy e tanulásdömpingben nincs benne a világértés, életértés. A sok résztudás nagyon ritkán áll össze egésszé. Stresszes életünkből nagyon hiányzik a megélt tapasztalatból fakadó bölcsesség átadása az ifjabb nemzedék számára. Dan George a repülő lelkű, Amerikában élt indián törzsfőnök is írt erről a problémáról: „A fiatalok az új ösvények taposói, és mert túl sok kísértéssel néznek farkasszemet, nem lesz könnyű megválasztaniuk az utat". Szerinte egyre kevesebb az az ember, aki meghallgatja a másikat, viszont sokan olvasnak. „Éppen ezért kell írnunk életünkről, hitvilágunkról, szokásainkról, erkölcseinkről, arról, hogy miként tekintünk a dolgokra és miért, hogyan éltünk, és hogyan élünk ma. Hogy ezt megtehessük, szükség van öregekre és fiatalokra." Úgy vélem erre nemcsak Amerikában van szükség, hanem itt a mi hazánkban is. Ezért is hirdette meg egyesületünk immár másodszorra a „Nagymamám, nagypapám mesélte" pályázatunkat, melynek nyertes dolgozatai ebben a kiadványban olvashatóak.
Vissza