Előszó
Ez a regény nem regény, hanem igaz történet. Egy egyszerü, mindennapi történet egy édes anyáról - minden édes anyáról, - aki a gyermekéért él. Az anya szivének, szeretetének vetése és aratása, ugy,...
Tovább
Előszó
Ez a regény nem regény, hanem igaz történet. Egy egyszerü, mindennapi történet egy édes anyáról - minden édes anyáról, - aki a gyermekéért él. Az anya szivének, szeretetének vetése és aratása, ugy, ahogy mindennap látjuk, hogy mindennap történik.
Nem csodálatos, érdekfeszitő, kalandos események sorozata, csak szürke kis küzdelmek egyszerü leirása. Nincs benne egyéb, csak egy rögös fárasztó ut, sziklás, köves helyi ösvényen föl, amelyen mint bátor, félelmet, csüggedést nem ismerő katonák haladnak fölfelé az édes anyák, vállukon sulyos poggyásszal, kezökben tartva szivöket, amely mint égő fáklya világit...
És amint mennek, mennek, mindig tovább adák az égő fáklyát, amely nem alszik ki soha és nem törődnek vele, hogy közben lábukat feltöri a kő és szivükből csöppenként hull ki pros végrük...
És hogy a ti életetek - s mindnyájunk élete - nem vigasztalanul sötét, az csak azért van, mert az a soha ki nem alvó, örökkön égő fáklya világitja meg a mi utainkat...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal