Nagykovácsi földrajza

Előszó

Az írásmű első megjelenése idején a szerény szerző a kötelező BEVEZETÉS megírása után bizonyára nem véletlenül hagyta el műve határidőre elkészültének pontos keltezését. Ugyanis a 35 oldalnyi füzet címlapja is elárulja, hogy ez az 1937-ben nem kiadásra került szakdolgozat egy 24. életévét éppenhogy betöltő fiatalember bölcsészdoktori értekezését tartalmazza.
A Széchényi Könyvtárban annak idején hivatalosan elhelyezett, s most újra előkerült egyik példány borító lapja azt is feltünteti, hogy Jablonkay István dolgozata ...,,a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Földrajzi Intézetében"... készült, valószínűleg csak pár tizet kitevő példányszámban és valljuk be, Nagykovácsi azóta fél évszázadot is meghaladó története szerencséjére és örömére.
Mert valószínű, hogy a szomszédos Solymár község igazgató tanítójának kisebbik fia, testvérbátyja szülőfalujukról három évvel korábban megírt, azonos témájú dolgozatának sikere után választotta községünk földrajzának megírását.
A „természetismeret és földrajz" sikeres doktora rövid katonai szolgálat után a „visszacsatolt Észak-Erdély" közép- és felsőfokú iskoláiban, intézményeiben végzett sikeres és elismert tizenöt éves szolgálata után, csak 1956 augusztusában került vissza nyugdíjas édesapjához, és lett még újabb két évtizedig a Budapesti Petőfi Sándor Gimnázium tanára, s szülőfalujának haláláig (2000. november 19.) megbecsült helytörténésze, lokálpatriótája. Vissza

Fülszöveg

A község a sűrűn lakott területek közé tartozik, habár a népsűrűség csak 83 fő/km2. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a község területének kis része, a két medence lakható csupán.
A lakosság 1869-ben 1386 emberből állott csak. Azóta ez a szám megkétszereződött. Ma 2587 ember él a faluban. A természetes szaporodás az utóbbi 10 évben 20,5% volt.
Minden családban sok a gyerek, különösen az őstermelők és bányászok közt. A lakosság fele kiskorú. A 20 évnél fiatalabbak száma 1145. Érdekes, ritka jelenség, hogy a férfiak száma nagyobb (1328), mint a nők (1259).
A község lakói közül csak 184 az analfabéta. Ezek is a legidősebb korosztály tagjai. Ma már mindenki megtanul az állami iskolában magyarul írni, olvasni. A legtöbben jól beszélik is a nyelvet (1800), de egymásközt csak anyanyelvükön, kicsavart német dialektusban beszélnek.
A népesség anyanyelve túlnyomórészt német (2363), az összlakosságnak több mint 90%-a. A magyar lakosság főként a Julianna-majorból és az újabban épült Tisza István-kertváros villatelep lakóiból kerül ki (217).
A lakosok majdnem mind római katolikusok (2537). Protestáns (38) zsidó (11) alig van a faluban.
A nép vallásos és ha békében hagyják, jó hazafi is. Sajnos a lelketlen pángermán és bolsevista izgatók gyakran uszítják őket, de csak kevés eredménnyel, mert a lakosság józan gondolkodásán megtörik az agitáció.
A község lakói általában egészségesek. Leggyakoribb halál ok az agyvérzés, az idősebbeknél. Az ivóvíz jó, bár a kutak csak a kiscelli agyagrétegig hatolnak le 8-10 méterre. A löszrétegen átszűrt víznek aránylag nem nagy a mésztartalma.
Tisza István-kertvárosnak vízvezetéke is van. Víztelepének hat kútja van a remetei szurdok bejárata előtti területen.
A község a legutóbbi években kapcsolódott be a főváros forgalmába. Ma már jó útja és rendes autóbuszjárata van a Hűvösvölgyből. Sok kiránduló látogatja a vidéket és ez némiképpen fellendítette a község idegenforgalmát.
A község azelőtt, a közlekedéstől elzárt medencében, sokáig megtartotta szokásait és ősi tulajdonságait. Ma már lassan, sajnos, érezhető a főváros közelségének erkölcsi romboló hatása. Vissza