Előszó
Bevezetés
Nagykanizsa zenei útikönyvét tartja kezében a Kedves Olvasó, amelyben a várost egy új, eddig nem kutatott oldaláról szeretném bemutatni.
A kötet a mai utcanevek betűrendjében tárgyalja...
Tovább
Előszó
Bevezetés
Nagykanizsa zenei útikönyvét tartja kezében a Kedves Olvasó, amelyben a várost egy új, eddig nem kutatott oldaláról szeretném bemutatni.
A kötet a mai utcanevek betűrendjében tárgyalja száz - egykori és mai -kanizsai épület zenei vonatkozásait. A teljes kép kedvéért a legtöbb esetben szót ejtek magáról az emlékhelyről: építészeti jellemzőiről, tervezőjéről, a hozzá kapcsolódó nem-zenei, várostörténeti tudnivalókról. Az épületek azonosítását kis képek segítik, amelyek a helyszín mostani állapotát mutatják.
A ma is létező, vagy egykori épületek zenei kötődéseiből kirajzolódik a város zenetörténete, annak is leginkább az 1860-as évektől a második világháború végéig tartó korszaka. Azért éppen az 1860-as évektől, mert Kanizsán 1862 nyarán jelent meg az első hírlap, amely a város zenei eseményeiről is tudósított. A korábbi évtizedekről, évszázadokról csak hézagos forrásaink vannak. Ilyenek például a város történetét más szempontokból taglaló müvek utalásai, az 1945-ben megsemmisült városi levéltár anyagát még ismerők írásai és a Thúry György Múzeumban őrzött tárgyi emlékek.
Természetesen ahogy haladtam előre az időben, úgy szaporodtak a források. 1873-ban megjelent a város második hírlapja, s fennállásának végéig, 1922-ig módomban állt ugyanarról a zenei eseményről, kérdésről másik leírást is elolvasni s e kettőből szűrni le a tanulságokat. Egyúttal „testközelből" tapasztaltam, hogy az események rögzítésében, értelmezésében mekkora a sajtó felelőssége az utókorral szemben
A kutatás során lassan elérkeztem ahhoz a korszakhoz, amelynek már kortárs tanúi is vannak. Itt köszönöm meg mindazoknak, akik megosztották velem emlékeiket.
Első helyen is Fentős Ferencnek, a városi zeneiskola nyugalmazott igazgatójának, aki több helyszín és személy azonosításában segített, s szinte naponta új adatokkal, dokumentumokkal jelentkezett olyan lelkesedéssel, mintha csak a saját könyvét írta volna. Köszönetet mondok dr. Kígyóssy Lászlónénak, aki mentorom volt pályakezdő könyvtáros koromtól, s aki -mint a város jeles hangszerkészítő mesterének leánya, a hőskorát élő zeneiskola egykori kiváló növendéke, a Király-díjas vegyeskar tagja, rendezvények zongorakísérője s a városi könyvtár zenei gyűjteményének megalapozója -maga is részese Kanizsa zenei múltjának. Ő még Sterneck Zsigmondot és Hofrichter Emmát is ismerte.
Vissza