Előszó
"...Mindig mélyen éreztem és átéltem azokat az eltéphetetlen kapcsokat, melyek élőlény mivoltunkban a társadalmi meghatározottságok mögött összekötnek bennünket a természettel és a létezéssel.
A fényképezőgépet a festészet mellett mint a vizuális kifejezés egy másik eszközét kezdtem használni, mert rá kellett döbbennem arra, hogy az egyszeri természeti csodát az ecsettel nem tudom tetten érni.
A természet turista fotómilliárdok főtémája. Ez egyszerű: adott és mozdulatlan. Majd hozzámagyarázunk. De hol marad az élmény számos összetevője - a Tér, amely körülölel, a Mozgás, az elemek, a fa, a felhő mozgása, a saját mozgás. Az Akusztika. Az Illatok...?
A vadfotózásban a természethez való közelítés önmagában is ellentmondásos. Bár kimeríthetetlen, egy-egy állat viselkedése szinte végnélküli variációs lehetőséget kínál, a környezet, a saját nézőpontom, a modellel való kapcsolatteremtés alig befolyásolható.
Türelem! Mindig meglep, ha akár a természetfotózással, akár a képzőművészettel kapcsolatban felbukkan ez a szó. Nem értem, hogyan lehet türelemről beszélni egy Van Eyck képpel, vagy akár a természetfotózással kapcsolatban. A türelem soha nem tette volna képessé Eycket bámulatos képeinek megalkotására. A művességnek, a részletgazdagság egységének ilyen fokára a felfedezés, a megismerési vágy szenvedélyével lehet csak eljutni..."
(Nagygyörgy Sándor jegyzeteiből)
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal