Nagyenyedi síró Heraklitus és hol mosolygó s hol kacagó demokritus I-II.

Előszó

A röviden Nagyenyedi Demokritusnak címzett kéziratos régi anekdotagyűjtemény, amely bő szemelvényekben most kerül először kiadásra, nem egészen ismeretlen az irodalomban. Mintegy félszáz esztendeje itt is, ott is emlegetik a nélkül, hogy ismertetésére sor került volna. Már ötven évvel ezelőtt Gyalui Farkas irodalomtörténeti adalékot közölt belőle az Erdélyi Múzeumban (1893), majd néhány anekdotáját közzétette a Budapesti Hírlapban és a Kolozsvárt megjelent Erdélyi Hírlapban (1906.). Szintén neki volt része abban, hogy közérdekű darabjai közül egy párat Tóth Béla felvett a magyar anekdotakincs V. és VI. kötetébe (1900). Ugyanabban az időtájban Pokoly József is áttanulmányozta és felhasználta a kéziratot alapvető erdélyi református egyháztörténeti munkájában (1904), Dézsi Lajos pedig az irodalomtörténeti jellegű anekdotákat szedte ki belőle és adta közre az Irodalomtörténeti Közleményekben (1901.) Igy a gyűjtemény egyre közelebb jutott a tudományos érdeklődéshez. Legújabban Lukinich Imre családtörténeti adatait értékesítette a bethleni Bethlen-családról írt monografiájában (1927), Kelemen Lajos a művelődéstörténeti gazdaságára mutatott ár (1925), és helyet kapott a magyar anekdota történetében (1934), valamint a magyar regény előzményeinek adatsorában (1941.)
A tudományos köztudatban már egy jó félszázad óta ismert és részben fel is használt kéziratot A. 336. számú tári jelzés alatt az Erdélyi Nemzeti Múzeum kézirattára őrzi. A 4-r alakú, bekötött, tiszta és jól olvasható vaskos kézirat nem a szerző eredeti kézírása, hanem kéziratáról vett, jóval későbbi időből való másolat. Utolsó levelén található feljegyzés szerint az egyébképen teljesen ismeretlen Ercsey György keze írása 1845-ből. Az eredeti kézirat nincs meg, sorsát 1778 óta nem ismerjük, még nem is gyanítjuk, hogy valahol lappang-e vagy végképpen elkallódott. A szerző neve hiányzik a kéziratról, de kiderítése semmi nehézségbe nem ütközik. Első személyben többször beszél, magát enyedi főpapnak nevezi s a névszerint is emlegetett Hermányi Dienes Péter erdővidéki esperes fiának mondja, tehát az a Hermányi Dienes József az írója a síró Heraklitusnak és kacagó Demokritusnak, aki a XVIII. század második harmadában közbecsülésben álló első papja volt az enyedi traktusnak.
Vissza