Nagycenk gazdasági néprajza (dedikált példány)

Fülszöveg

Varjú Sándor 1915-ben született .Szülei korán árvaságra jutottak, házasságukban nehézségek árán taníttatták.
Az elemi iskolát és a reálgimnáziumot Makón végezte, majd a szegedi főiskolán és egyetemen tanári oklevelet szerzett. Szolgálatát a szegedi főiskolán díjtalan gyakornokként kezdte, azután különböző pedagógusképző intézetekben, főiskolán tanárkodott.
A második világháború után Sopronba került .Az óvóképző igazgatóhelyetteseként pedagógiai, neveléseként pedagógiai, neveléstörténeti és néprajzi tárgyakat oktatott. 1976-ban vonult nyugalomba.
Eközben megismerkedett a közeli Nagycenk - a "Legnagyobb Magyar" hazája - szorgalmas népével, és írta meg a Soproni Szemlében és máshol megjelent néprajzi és pedagógiai tanulmányait. 1964-ben bölcsészettudományi doktorátust szerzett, értekezését Nagycenk gazdasági néprajzából írta.
Mint a pedagógusképzésben résztvevő tanár főiskolai jegyzeteket, a képzés tárgyköréből 45 tanulmányt írt és szakemberként működött. 1989 óta aranydiplomás tanár. Munkája eredményeként 1993-ban c. főiskolai tanári címet kapott.
Jelen könyve pályája betetőzéseként került kiadásra közel 35 évi folytonos bővítés után.
"... A szerző szinte aggályos lelkiismeretére vall, hogy jónéhány neves professzora egykori bírálata ellenére a mai kor szemléletének megfelelő bírálatot is igényel művének megjelentetése előtt."
"... A kiadás szponzorálását vállalás is jelzi, hogy már vannak olyan anyagilag tehetős polgárai hazánknak, akik lokálpatriotizmustól ösztönözve vállalhatják szűkebb hazájukról szóló írásmű megjelentetését. Bár csak sokan követnék példájukat!"
"... A tanulmány a földrajzi adottságon kívül a község fejlődése szempontjából másik fontos tényező szerepét is kiemeli, különösen az emberi tényezőkkel. Így a két összetevő együttesét, összefüggését is föltárja."
"... Amig nyújt, azt a föllelhető levéltári anyagok, a már földolgozott írásos irodalom fölhasználásán kívül az élőtanúk gondos megszólaltatásával egészítette ki. Mindezen források jegyzékét minden egyes fejezet végén gondosan közli."
"... Maga megjegyzi, hogy két éven át minden idejét a lakosság körében töltve el, a személyes közlések egyre bizalmasabb légkörben zajlottak le. Aprólékos pontossággal jelzi is, hogy kitől hallotta ezt vagy azt, kinek birtokában találhatta meg a tárgyi bizonyítékokat, az egyes foglalkozások eszközeit. Így sikerült e szorgos gyűjtőmunka révén számos olyanról tudomást szerezni, amikről a mai fiatalság - már más foglalkozásra térve át -szinte semmit se tudva, az ő számára teljesen feledésbe merült volna." Vissza