A Románia elleni hadjárat 1916-1917 I.

Előszó

A Románia elleni hadjárat csak utolsó felvonása volt azoknak a nemzetiségi mozgalmaknak és azon irredenta törekvéseknek, amelyeket Románia hivatalos körei ha nyiltan nem is, de titokban minden rendelkezésükre álló eszközzel annál inkább elősegitettek.
Bár Romániának a központi hatalmak elleni fegyveres fellépése előrelátható volt, a hadüzenet mégis váratlanul érte ezeket és még hozzá egy olyan kedvezőtlen katonai helyzetben, hogy a román vezetők bizton remélhették, hogy könnyű munkájuk lesz és Erdély, mint érett gyümölcs, minden nagyobb erőfeszités nélkül épen úgy az ölükbe fog hullani, mint az 1913. évi háborúban Dobrudzsa délnyugati része. Az isteni végzés azonban másképen akarta ezt és Románia épen akkor szenvedte a legnagyobb anyagi és erkölcsi vereségét, amikor már azt hitte, hogy célnál van. Románia vereséget szenvedett a központi hatalmaknak egy olyan haderejével szemben, amely még a részletharcokban sem volt soha helyi számbeli fölényben. A központi hatalmak hadvezetőségeinek hibákat is vetnek a szemére. Ezen hibák dacára, amelyek legfeljebb a háborúra való felkészülés késedelmességére vonatkozhatnak, a szövetséges magyar, osztrák és német csapatok igazán csodálatraméltó kitartással, bátorsággal és fáradságot nem ismerő szivóssággal küzdöttek azért, hogy a szószegő ellenséget Magyarország földjéről kiűzzék és diadalról-diadalra haladva végül is Románia legnagyobb részét elfoglalják. Vissza