Fülszöveg
Az író-kötetéről
"Ha az emberfia - bár kedve ellenére - elrúgja a hatodik X-et, s az életét meghatározó Kedves Személyek közül többel találkozhat a temetőben, mint a zsivajgó élet föld feletti térségein, bizony gyakortább tekint hátrafelé, mint a napnak futása után. És ebben ne keresse az élettagadás jelenlétét senki. Hiszen hovatovább azoktól a kedves arcú, tiszteletteljesen barátságos ifjaktól, leánykáktól, akik jártunkban-keltünkben reánk köszönnek - bármennyire is ismerősnek tűnnek -, azt kell kérdeznünk, ki volt az édesapjuk, a szülőanyjuk, akiknek arcvonásait felfedezzük rajtuk. A szerelem is kiáramodik a mindennapjainkból, s átadja helyét annak a valaha volt vagy ábránddá légiesült Szerelemnek, mely lehet, hogy egy lopott csókocskában, kézfogásban, utána sóhajtozásban testesült meg csupán, de a tíz-húsz-harminc-negyven esztendők szekerén mégis olyan szép, tündökletes és szívet-lelket kitöltő, mint amilyen teljességében talán sohasem is lehetett volna.
S ez a dolgok...
Tovább
Fülszöveg
Az író-kötetéről
"Ha az emberfia - bár kedve ellenére - elrúgja a hatodik X-et, s az életét meghatározó Kedves Személyek közül többel találkozhat a temetőben, mint a zsivajgó élet föld feletti térségein, bizony gyakortább tekint hátrafelé, mint a napnak futása után. És ebben ne keresse az élettagadás jelenlétét senki. Hiszen hovatovább azoktól a kedves arcú, tiszteletteljesen barátságos ifjaktól, leánykáktól, akik jártunkban-keltünkben reánk köszönnek - bármennyire is ismerősnek tűnnek -, azt kell kérdeznünk, ki volt az édesapjuk, a szülőanyjuk, akiknek arcvonásait felfedezzük rajtuk. A szerelem is kiáramodik a mindennapjainkból, s átadja helyét annak a valaha volt vagy ábránddá légiesült Szerelemnek, mely lehet, hogy egy lopott csókocskában, kézfogásban, utána sóhajtozásban testesült meg csupán, de a tíz-húsz-harminc-negyven esztendők szekerén mégis olyan szép, tündökletes és szívet-lelket kitöltő, mint amilyen teljességében talán sohasem is lehetett volna.
S ez a dolgok természetes folyását tudomásul véve is szomorkás búcsúvételféle vonatkozik a lebontott tanyákra, volt szomszédokra, a nyomorban és örömben társakra, a megmásult utcákra s valamikori önmagunkra is, hogy ami a tehertételüktől megszabadulva még továbbsarkantyúz a göröngyös úton az maradéktalanul a kínok között születő s felelős, közös gondban feldajkálandó holnapoké lehessen. Melynek, míg értelmét és képességeit bírja, a foghíjasodó tollforgató is holtáig elkötelezettje, hiszen tovább remél élhetni benne, a fiaiban és írásaiban, ha megkegyelmezne talán némelyiküknek a kemény markú idő.
Ilyenféle érzésekkel, gondolatokkal és tegnapokba kirándulásokkal szolgálhat Kedves Olvasóinak ez a kötet, s miközben mindnyájunknak sok örömet, csalódásmentes eltöprenkedést kívánok véle, önmagamnak mindössze ennyit:
bár holtomig kitarthatna a sorai között mindenkor ott bujdosó jó reménység, emberszeretet s a lehetségesen legodaadóbb szolgálata a Népnek, melyből vétettem, és az Anyanyelvnek, melynek tiszta forrásaiból kortyolva szívben és értelemben önmagammal azonos lehetek."
Vissza