Vezérfonal Móricz Zsigmond c. előadáshoz

Előszó

Móricz Zsigmond századunk első felének legnagyobb magyar regényírója, aki egész életén keresztül szenvedélyesen törekedett az élet, a társadalom, a valóság megismerésére és átfogó, nagy művekben való ábrázolására. Élete, irodalmi működése a század első évtizedének felfelé ívelő forradalmi hullámával indul, s ha a magyar nép legjobbjainak küzdelme, a dolgozó tömegek évszázados vágyainak megvalósulása a külföldi imperialista hatalmak bomlasztó beavatkozása következtében derékbatörik is, Móricz azokhoz az eszmékhez, amelyekért kezdetben síkra szállt, sohasem lesz hűtlen. Sokszor a közöny, az értetlenség, sőt a gyűlölettől körülvéve, igaz támasz és tábor nélkül, egyedül is küzd ideáljaiért. Tragédiája volt, hogy pályája során sohasem tudott találkozni a munkásosztállyal, sohasem vette birtokába azt a biztos iránytűt, amelyet a marxizmus jelent, s elsősorban ennek következtében életműve csonka lett; de alkotásainak sora még így csonkán is messze kimagaslik prózairodalmunkból, s legnagyobb klasszikusaink közé emeli őt. Minden sorában, minden írásában a nép, a dolgozók, s elsősorban a parasztság mellett áll: ez adja műveinek azt a mély tüzet, belső lobogást és elsöprő erőt, amely alkotásainak legjavát halhatatlanná teszi, méltóvá arra, hogy dolgozó népünk ma csakúgy, mint a távoli jövőben is szeretettel és megbecsüléssel forgassa. Vissza