A magyar oktatás második államosítása

Előszó

A magyar oktatás totális állami ellenőrzését eddig háromszor igyekeztek megvalósítani. 1919-ben először, 1935 körű másodszor, harmadszor pedig 1948-ban. E bevezetőben nem kívánunk vállalkozni arra, hogy megrajzoljuk a Horthy-kor oktatástörténetének historiográfiáját. Egy rövid áttekintés viszont nem érdektelen. 1948 után a korra vonatkozóan az oktatástörténet sokkal inkább megfelelt a közvetlen politikai megrendeléseknek, mint számos más tudományág: a világiság kontra egyháziság, népiskola-centrikusság kontra közép- és felsőoktatás-centrikusság , tanári autonómia kontra tanfelügyelet, tanítói autonómia kontra iskolaszék; mint jó és rossz harca tűnt fel. Ez a korszak belenyúlik a hatvanas évekbe, sőt, egyes képviselői még a hetvenes-nyolcvanas években is megjelentették munkáikat. Neveléstörténészeink legjobbjai már a hatvanas évek elejétől kísérleteket tettek arra, hogy a politika szolgálóleánya szerepköréből kilábaljanak, közülük igen sokan sikerrel. E korszakban - mely tényleg napjainkba nyúlik - három szemléletmód nyert tért. Többen visszatértek ahhoz a gondolathoz, hogy az oktatástörténet elsősorban a pedagógiai módszerek, a tanár-gyermek kapcsolat stb. története, az oktatáspolitika tehát a neveléstörténetnek nem tárgya. Ez az interpretáció ugyan kitűnő részmunkákat eredményezett, de éppen az általa feltett kérdés makroösszefüggései elől zárja el magát, azaz: milyen anyagi, jogi és politikai feltételei, körülményei vannak az egyes pedagógiai módszerek szabad kipróbálásának vagy bevezetésének, a tanár-gyermek kapcsolatnak mennyire része a szülő-tanár kapcsolat stb. A másik irányzat az oktatást a pedagógia és politika alkujaként vázolta fel, mondván: az oktatáspolitika nem egyszerűen a nagypolitikai tendenciák szolgai másolása, hanem egyfajta mérséklő adaptálása. Magyarán: a politika által megadott célokat az oktatáspolitika a pedagógia szűrőjén átengedve hajtja végre. Ez a koncepció azonban egy olyan fajta monolit politikai hatalmat és monolit pedagógiai gondolkodást feltételezett, ami sosem létezett. A rendeletek, döntések jelentős részét nem sikerült sem az osztálypolitika, sem a pedagógiai tudomány számlájára írni, számos döntésről csak a legnagyobb erőszakkal lehetett azt állítani, hogy az uralkodó osztályok érdekeit szolgálja, vagy, hogy valamely pedagógiai eszméből levezethető. Vissza