Fülszöveg
Nagy Péter kritikus, irodalomtörténész 1920-ban született Budapesten. Eötvös-kollégista volt. 1942 óta jelenteti meg könyveit rendszeresen. A Magyar Tudományos Akadémia tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem világirodalmi tanszékének vezetője.
Az író mondja könyvéről:
"A súlyemelő általában idegenül érzi magát a táncparketten - s még jó, ha nem válik nevetségessé. Így a kritikus is, ha szépíró vizeire sodródik a hajója. Ezzel a bizonytalansággal s aggodalommal bocsátom útjára ezt a kötetet.
A sors, a véletlen, a szerencse - nevezzük tetszés szerint - életem során többször is lehetővé tette, hogy hosszabb-rövidebb ideig, magánszorgalomból vagy hivatalos megbízatással idegen országokban tartózkodjam. Talán portyázó őseink ösztöni emléke, hogy ezekről az utakról nemcsak magamnak igyekeztem hazahozni valamit, hanem megpróbáltam mindnyájunknak is. Ezért születtek ezek az írások. Ha úgy tetszik, melléktermékek: fő tevékenységem sosem volt a riporteré. De ugyanakkor nem is idegen...
Tovább
Fülszöveg
Nagy Péter kritikus, irodalomtörténész 1920-ban született Budapesten. Eötvös-kollégista volt. 1942 óta jelenteti meg könyveit rendszeresen. A Magyar Tudományos Akadémia tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem világirodalmi tanszékének vezetője.
Az író mondja könyvéről:
"A súlyemelő általában idegenül érzi magát a táncparketten - s még jó, ha nem válik nevetségessé. Így a kritikus is, ha szépíró vizeire sodródik a hajója. Ezzel a bizonytalansággal s aggodalommal bocsátom útjára ezt a kötetet.
A sors, a véletlen, a szerencse - nevezzük tetszés szerint - életem során többször is lehetővé tette, hogy hosszabb-rövidebb ideig, magánszorgalomból vagy hivatalos megbízatással idegen országokban tartózkodjam. Talán portyázó őseink ösztöni emléke, hogy ezekről az utakról nemcsak magamnak igyekeztem hazahozni valamit, hanem megpróbáltam mindnyájunknak is. Ezért születtek ezek az írások. Ha úgy tetszik, melléktermékek: fő tevékenységem sosem volt a riporteré. De ugyanakkor nem is idegen testek: mindig áttetszik rajtuk a hazai gond, az itthoni helyzet s az, amit érdekesnek, megszívlelendőnek vagy átplántálandónak érzek a külföldi tapasztalatból.
Elég hosszú időszakot fognak át ezek az utak. Az első írás még 1956-ból való, az utolsó 1983-ból. A keltezés, amely az egyes írások alatt található, nem pusztán valami filozopteri fontoskodás terméke, eligazító is. Illetlennek és értelmetlennek találtam volna mai nézeteimhez igazítani hajdani vélemények - még ha azok ma talán szerzőjük szemében is itt-ott túl summásnak, túl optimistának vagy éppen túl aggódónak látszanak - egy helyzet, egy hangulat, egy világérzés vagy egy itthoni állapot szubjektumon átvetült tükörképei. Jellemzik a kort, amelyben születtek, s az embert, aki megfogalmazta őket."
Vissza