A Szegedi Vas- és Fémöntöde gyár- és gyártmányismertetője

Előszó

Szeged... Milyen gondolatokat ébreszt e városnév? Legyen valaki magyar, vagy magyarul tudó, élhet az ország bármelyik megyéjében, beszélheti más népek nyelvét, ha egyszer hallott erről a városról, a szalámi, a paprika, a kenderfeldolgozás, a halászlé jut az eszébe. Így ismerős Szeged, ezt kürtölték a múltban, erről jelentettek meg könyveket, kiadványokat és írtak gyártörténeteket. Azonban másról is híres volt Szeged, s ez a vonása hasonlított a többi magyar város ismertető jegyeire. Lakói dolgozhattak bármelyik iparág üzemében, vagy a mezőgazdaság területén, sokszor annyi sem jutott a keresetből, hogy zsírral, vagy paprikával főzzenek. A nép itt is más életet élt, mint azok, akik tulajdonosai voltak az üzemeknek, nemcsak a nagyoknak, hanem az olyanoknak is, mint a vasöntödék, a gépműhelyek dolgozói. Erről azonban keveset beszéltek. Ha valahol, valaki ezt szóvá tette, bizony gyakran csattant a kardlap akkor is ha tüntettek, akkor is ha több kenyeret kérve sztrájkoltak, a szalámi városában bizony börtönajtót nyitottak.
Az akkori életkörülmények időszakában a munkásotthonban, vagy illegális találkozókon szóltak társaikhoz a kommunisták, szították a parazsat a hamu alatt, fűtötték a reményt az emberekben, erősítették a boldogabb jövőbe vetett hitet. Ez a város 1944. október 11-én felszabadult, s lakói elváltak az évszázados sírva-vigadó élettől. Új fényben süt azóta a nap a Tisza felett. Akik korábban gyári munkásként fáradoztak, dolgoztak, átléptek a közös tervek, az iparosodás, a gyarapodás esztendeibe. Ha közvetlen a felszabadulás után nem is bontakozott azonnal ki a később nagy léptekkel haladó iparosítás, ma már mindazok, akik a város utcáin járnak, bármerre néznek, valami emlékezteti őket a múltra, de már nem a régit látják meg elsőnek, hanem az újat, az értékeset, a boldogító jelent és a felvillanó, megalapozott jövőt. Vissza