A Ciszterci Rend Budapesti Szent Imre-Gimnáziumának évkönyve az 1939-40. iskolai évről

Előszó

PATER PATRIAE.

Ezerkilencszázhúszban az elborult arcú magyar házak falain bizakodva néztünk egy vigasztaló képet. Izmos férfikéz tartotta a hajó kormány kerekét. Alatta két szó: Horthy Miklós. Akkor mi, kis diákok, még nem sejthettük, mit jelent ez a név.
Azóta megtudtuk. Húsz esztendő volt a tanítómesterünk.
Sokszor úgy van az ember, hogy minél közelebb jut valakinek az életéhez, annál inkább a csalódás vesztese lesz. De Horthy Miklós olyan, mint nemzetünk nagyjai között is igen kevés: minél jobban megismerjük egyéniségét, minél közelebbről szemléljük lelkét, annál vonzóbbnak, lenyügözőbbnek, hatalmasabbnak tiszteljük és csodáljuk s annál gazdagabbnak is érezzük magunkat Tőle.
Azért fontos az ö személyisége, mert még Nagymagyarország fia. A nagy magyar gondolatból nőtt ki. Ő a megtestesült magyar hagyomány, úgy, ahogyan elindítójától. Szent Istvántól kezdve államférfiaink a legdicsőbben és legmonumentálisabban hordozták. Ö Hunyadi hittel-hivésével. Szilágyi fegyverben-bízásával, Kossuth lelkesíteni-tudásával annak a nagy magyar gondolatnak fenntartója, amelynek Isten-adta hivatása, hogy itt a Duna völgyében, a Kárpátok koszorúja mögött a népek békés együttélését, boldogulását biztosítsa és munkálja. Ő az évezredes magyar múltból kinőtt katonai erényeknek, itt, a népek érdek-útjában annyiszor próbáratett magyar hűségnek és becsületnek, s a magunk-vívta, igazi jóbaráttól oly ritkán segített százados harcainkban megérlelődött államférfiúi bölcseségnek külföldön is megcsodált remeke. Nekünk azonban mindezeknél több is: Páter patriae. A trianoni békeparancstól oly sokáig megbénított magyar erőnek és biztonságnak, az erődépítő ellenségeink közepette is áldásthintő nyugalomnak és fegyelemnek rendíthetetlen nagysága közöttünk, akire - mint egykor hősei az otrantói csatában, - a nemzet mindég nyugodtan tekinthet fel, s akire sorsát biztosan bízhatja. Áldani kell a Gondviselést, hogy öt épen a nemzet létének válságos pillanatában adta nekünk. Ezekben a megpróbáló időkben is erős, kemény, határozott egyéniségének tekintete olyan szilárd nyugalommal tekint bele az események fekete örvénylése fölött a jövendőbe, mint egykor ott a Novara parancsnoki hídján. Vissza