Vigilia 1962. április

Előszó

Részlet a folyóiratból:

"„Nagy dolog a szeretet" - írja Kempis Tamás. „Minden, amit tesztek, szeretetből történjék" - mondja Szent Pál (1. Kor. 16, 24). És ugyanő: „mindennek a szeretetben kell meggyökerezve és megalapozva lennie" (Ef. 3, 14). Ezekbe a gyökerekbe és alapokba szeretnék belenézni, megpróbálni tisztázni mivoltát, hogy azután kereshessük, hogyan tudjuk beilleszteni életünkbe. Két oldalról szeretnék feléje közelíteni. Szeretném megközelíteni a lélektan oldaláról az élményt, amit szeretetnek nevezünk; aztán vizsgálni, hogy mit mond róla a kinyilatkoztatás. Ha lélektanilag akarjuk elemezni a szeretetet, nagy mesterek gondolatai járnak előttünk: Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás s a későbbi nagyok, jeles modern filozófusok. De talán legnagyobb doktora a szeretetnek, mert legtöbbet látott benne és legtöbbet mond róla: Szalézi Szent Ferenc. Az ő nyomán és magunkba nézve próbáljuk elemezni ezt a legnagyobb emberi élményt. Mi a szeretet ? A fenomenológiai elemzés számára ma is a legalkalmasabb kiindulópontnak kínálkozik Szent Tamás meglátása, amely szerint a szeretet valamiféle hajlás, odahajlás (inclinatio), valaminek odahajlása valamihez. Ügy is lehetne mondani, hogy vonzási viszony két valami vagy valaki között, kölcsönös vonzás és vonzódás. Ennek a vonzási viszonynak van egy előfeltétele, amit Szent Tamás hasonlóságnak mond, Szalézi Szent Ferenc pedig megfelelésnek. Azok közt tehát, akik közt szeretet jöhet létre, előzetesen valami megfelelésnek, egymásrautaltságnak kell lennie. Egymásrautaltság van például két hasonló gondolkozású ember között vagy az anya és csecsemője között. Az egymásrautaltságnak mint előfeltételnek megléte esetén szinte magától jön létre a szeretet első mozzanata, melyet a szeretet-élmény elemzői tetszésnek szoktak nevezni. Ez a tetszés annyit jelent, hogy aki szeret, valami jót fedez fel abban, ami vele megfelelési viszonyban van. Jót lát benne értelme, amit modern kifejezéssel úgy mondunk, hogy értéket fedez fel benne. Aki gazdag, szép jellemet, vagy nagy tudást lát meg valakiben, annak az illető is tetszik. Azt a szeretetet, amelyben ez a tetszés uralkodik, Szent Tamás a tetszés szeretetének nevezi (amor complacentiae). De ez csak kezdetleges formája a szeretetnek. Ebből indul ki a második forma, amikor vonzódni kezd az ember ahhoz az értékhez, amelyről úgy érzi, hogy az neki jó. Ezt már vágyó szeretetnek (amor concupiscentiae) nevezi Szent Tamás. Ami nekünk jó, az vonz bennünket. Vonzanak feléje ösztöneink; a csecsemő ösztöneit vonzza az a jó, amit édesanyjától kaphat. Vonzanak feléje érzelmeink, ahogy azt a férfi és a nő közti szeretet találkozásánál látjuk, ahol az érzelmet ragadja meg az az érték, amelyet a másikban lát. De értelmünket is megragadhatja, például az a tény, hogy valaki tudás, hogy értékes jellem. Ez a vágyó szeretet. A szeretet harmadik alapformája, műkor a lélek úgy érzi, hogy ő tud jó lenni annak, .amihez vonzódik. Ezt többnyire jóakaró szeretetnek (amor benevolentiae) nevezik a hozzáértők. A csecsemőt anyjához az vonzza, hogy ő jó neki; az anyát csecsemőjéhez, hogy ő jó annak. Ez is a szeretet egy formája, és itt is végig lehetne menni ösztönön, érzelmen, értelmen. Az anyát ösztön vonja csecsemője felé, a szerelmes embert az érzelem, a nevelői étosznak viszont értelmi jóakaró szeretet a lényege. A nevelő értelmileg is tudja, hogy ő jó a növendéke számára, és tudatosan is az akar lenni." Vissza