Köszöntésformák

Előszó

Nabukadneccar elfoglalja Jeruzsálemet, a népet elhurcolja; víziója és praktikus lehetőségei szerint cselekszik; véli, döntése célszerű, hasznos, végső soron jó. A különfajú hatalmak tekinthetők hasonlónak abból a szempontból, hogy legtöbbször valamilyen 'jó' célt is emlegetve elkerülhetetlennek tartják akcióikat, hogy az erőszak különféle változatait alkalmazzák, hogy csökkenteni igyekeznek a szabadság fokát. A dolgukat teszik. Nehémiás, Esdrás szusztanciális másfajta látomás mozgatottja, megpillanthatták a mennyei Jeruzsálemet, mondjuk így: ők elsősorban a szellemiben léteznek: cselekedeteikben ehhez viszonyítanak, azok erre vonatkoznak. Döntéseik, konkrét tetteik persze itteniek: Fldi templom építését segítik, ehhez keresnek munkásokat. Nekik ez a dolguk (küldetésük).
A nehémiások, esdrások nem a maguk házát építik, szegény sorsú testvérek maradnak, de dicsekedhetnek méltóságukkal. Cselekedeteiknek eredményei megmaradnak - megmérhetetlenül is; virágaik nem száradnak el, amikor felkel a nap vagy hőséggel, és elszárítja a füveket. Mindeközben, s akaratlanul zavarják Szanballat és Tóbijjá köreit, akik persze nem maradnak tétlenek. Az egykori történelmi esemény súlyos spirituális jelentésekkel telítődött az áthagyományozódás, a szüntelen értelmezések következtében. Sűrítettsége, szimbolikussága megértéshez, belátáshoz, felismerésekhez vezetheti a szemlélődőt. Vissza