Előszó
Magyarország gyászos összeomlását följegyzi a történelem, de sok százezer magyar családnak szivettépő szenvedéseit, amelyeket az ország romlása vont maga után, a történelem nem fogja följegyezni,...
Tovább
Előszó
Magyarország gyászos összeomlását följegyzi a történelem, de sok százezer magyar családnak szivettépő szenvedéseit, amelyeket az ország romlása vont maga után, a történelem nem fogja följegyezni, az utókor elfelejti.
Pedig az utókor számára is nagy tanulság van azokban a kis tragédiákban, amelyeket az egyes családok szenvedtek át, amikor hazánk kétharmadrészét idegen megszállók erőszakkal hajtották fegyvereik hatalma alá.
Mikor megszünt az ősi jog és a szentesitett törvény uralma, megszünt az élet és vagyon biztonsága, megszünt a magyar alkotmány által védett hagyományos szabadság, börtönbe vagy hóhér kezére jutottak, vagy mindenüktől megfosztva földönfutókká lettek nemzetünk legjobbjai csak azért, mert hivek voltak hazájukhoz, mert ragaszkodtak apáiktól öröklött szent hagyományaikhoz, csak azért, mert magyarok voltak és magyarok akartak maradni.
Az egyeseknek ezekből a megrázó tragédiáiból tanulhatja meg az utókor azt, hogy a haza ügyével szemben az egyéni önzés nemcsak erkölcsileg megvetendő és utálatos, hanem még az egyéni érdek szempontjából is esztelenség, mert az ország összeomlása fiainak százezreit dönti romlásba, végső pusztulásba. A szerencsétlen ország fiai sem kerülhetik el a szerencsétlenséget. Ha az ország elveszti függetlenségét, szabadságát, polgárai szolgákká lesznek.
Ezt a tanulságot adja ez a könyv, amely keresetlen egyszerűséggel, az események szemtanújának, a szenvedések részesének közvetlenségével rajzolja meg azokat az állapotokat, amelyek a magyar Felvidéken a világháború után következett cseh megszállás első hónapjaiban keletkeztek.
Vissza