Nagy-Magyarország-emlékmű

Előszó

A Magyarok Világszövetsége Nagykanizsai Szervezetének ülésén Rózsás János író vetette fel, hogy a Nagy-Magyarország-emlékművet, melyet 1952-ben ledöntöttek és elástak, az eredeti helyén és eredeti formájában kellene visszaállítani a millenniumi évforduló alkalmával. Elkezdtük a kutatómunkát, valamint pályázatokat adtunk be a szobor restaurálására és felállítására. Pap Gábor művészettörténész vállalta - ellenszolgáltatás nélkül - a szakértői munkát. A kutatómunka során kiderült, hogy valóban 1952-ben ledöntötték és elföldelték az emlékművet. Az eredeti talapzatra a tanácsköztársaságot dicsőítő emlékmű került 1964-ben.
Nagykanizsán a rendszerváltás óta először 1999. június 4-én ünnepséget és koszorúzást szervezett a Magyarok Világszövetsége helyi szervezete a helyszínen. Készítettünk egy kopjafát (Jerausek Gyula fafaragó munkája), amely az eredeti szobor mostani elföldelt helye mellett került elhelyezésre. Az Identitás Szabadegyetem rendezvényének részeként újból kegyeleti koszorúkat helyeztünk el a kopjafánál 1999. július 1-jén. Pár nappal később a koszorúkat ellopták, valamint a koszorúkat bedobták a közeli bokrok alá, és a nemzeti színű szalagokat letépték. Sajnálattal állapítottuk meg, hogy az '56-os kopjafánál 1999. június 16-án elhelyezett koszorúkról is letépték a nemzeti színű szalagokat.
A kialakult párbeszédhiányos helyzet miatt 1999-ben kiadtunk az emlékműről egy könyvet, amelynek gerincét Mészáros József helytörténeti kutató dokumentációs gyűjteményéből állítottunk össze. A könyvet egy év elteltével újból kiadtuk. A könyv kis terjedelme ellenére sokak véleményét átalakította, megállapíthatjuk, hogy betöltötte misszióját. A jelenleg tervezett 2003-ban készült kiadás változatlanul hagyta a törzsanyagot, de részben kibővítette a történések szerint. Vissza