Nagy Magyarország 2013. nyár

Előszó

A horvát és a magyar nemzet történelme Szent László kora óta együtt halad. Az akkor már csaknem két évszázados Horvát Királyság ugyanolyan fejlettségi fokon állt, mint a magyar. A közös élet politikai keretét hosszú időn át a horvát-magyar perszonálunió adta, amely közel ezer éven át életképesnek bizonyult, ugyanakkor a kora újkor hajnalán egymásra utaltsággá, történelmi kényszerré is vált. A 14. században a Balkán-félszigeten rohamosan terjeszkedő török hódító elleni védekezés szoros társadalmi kapcsolattá kovácsolta a korábbi, viszonylag laza államközösséget. Ám el kell mondanunk, hogy a későbbi századokban közös életünk nem volt súrlódásoktól mentes, hiszen egy alkalommal - a bécsi politika hatalmi játszmájának eredményeként 1848-49-ben még háborút is vívtunk egymás ellen. A másik súrlódási pont a magyar tengeri kijáró, Fiume kérdése lett, amelyet a horvát-magyar kiegyezéssel az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában sikerült - legalábbis részben - megoldani. Magyar szempontból a horvát-magyar közös évszázadokban az eredményes, békés együttélés volt túlsúlyban. Ennek alapja maga a Kárpát-medence, amelynek belsejében a magyar, peremvidékén, a tengeri kijárónál a horvát nép él. A Dráva mint határfolyó történelmükben kevésbé elválaszt, mint inkább összeköt. Az együttélés a Monarchia világában virágzik, és a közös állam széthullása mindkét nemzetet egyaránt sújtja. Az 1918. évi összeomlás ugyan véget vethetett a jól működő közös államtérnek, ám az egymás mellett töltött századok emlékét máig nem törölhette el. Vissza