Nagy Magyarország 2011. december

Előszó

EGY ELFELEDETT PÉLDAKÉP
Hunyadi János és kora ugyanúgy szőnyeg alá söpört fejezete a magyar történelemnek, mint némely 19-20. századi esemény. Ez azért is érthetetlen, mert Hunyadi személyéhez ideológiai viták sem köthetők. Történelmünk egyik legnagyobb hadvezér-politikusa volt, aki olyan karriert épített fel, amely több, mint figyelemfelkeltő. Akkoriban sem volt megszokott ugyanis, hogy apródból az európai nagyhatalomnak számító Magyar Királyság vezetőjévé váljon valaki. Nem megosztásra törekedett, hanem a belső és külső hatalmi tényezők egyesítésére - a nagy cél: a törökellenes küzdelem érdekében. Hadászati stratégiája hadvezetőként is méltóvá teszi az elismerésre. Nem volt legyőzhetetlen, nem jött be minden számítása, de mindig fel tudott állni, hogy a döntő jelentőségűnek bizonyult nándorfehérvári - számára sajnos végső - csatában világhírnévre tegyen szert. Céltudatossága megteremtette a lehetőséget fia, Mátyás királlyá választására, a magyar reneszánsz virágzására. A legjelentősebb történelmi hősök alakja - a hozzájuk kapcsolódó tényekkel és legendákkal együtt - mindenhol a nemzeti kultúra szerves részét képezik, és kiemelt figyelmet fordítanak rájuk. Nem úgy nálunk. Gondoljunk csak bele, például Hunyadi Mátyásnak Kolozsváron vagy Visegrádon van nagyobb kultusza? Az iskolapadból kikerülve egy átlagos magyar legfeljebb napjaink antihőseivel találkozhat rendszeresen. Sokan azt sem értik, egyáltalán mi értelme régmúltba vesző dolgokkal törődni, az elmúlt 70 év deheroizálási gyakorlata magához a történelemhez társított egyfajta negatív felhangot. Hunyadi János egy elfeledett példakép. Pályafutásának tanulsága, hogy ha van összefogás, van erős akarat, amely egy irányba tudja terelni a nemzetet, akkor bámulatos eredményeket tud elérni az ország a legnagyobb nehézségek ellenére is. Vissza