Nagy Magyar Compass (azelőtt Mihók-féle) XL. jubileumi évfolyam 1912/13. II.

Előszó

A jelen kötettel befejeztük az 1912/13. évi negyvenedik, kettős jubileumi évfolyamát évkönyvünknek. Hogy ezen évfolyam elkészítésénél minő érzelmek uralták lelkületünket, az első kötet előszavában már elmondottuk, s igy, hogy ismétlésekbe ne essünk, ezen esemény felett is, mely elkeseredésünk és jogos panaszaink anyagát még csak növelte, azon megjegyzéssel térünk napirendre, hogy a szokott támogatásnak ép ezén évben történt rendkívüli megcsappanása, mindazon összehasonlítások, statisztikai kimutatások és történeti áttekintések közzétételét, melyekkel a huszonöt évi működésünk alatt történt és ezen évfolyamokban feldolgozott közgazdasági eseményekről beszámolni s ezáltal ezen határjelző évfolyamot díszesebbé tenni szándékoltunk, le kellett mondanunk.
A mi, az utóbbi években mesterségesen szappanbuborékként rohamosan feldagasztott közgazdasági életünk lényegében nagyobbrészt nélkülözi a reális szolidságot, a biztos megalapozást, s igen sok esetben csak az egyéni érvényesülés önző és furfang kísérletezésein épült fel; s ezen tényezőktől azon őszinteséget, támogatást, méltánylást és előzékenységet elvárni, mint a minőben a mienkhez hasonló vállalatok a külföldön részesülnek, egy szánandó hiu ábránd.
Mindenki ismeri a mult év kedvezőtlen közgazdasági viszonyait! Hogy ezen viszonyok a vállalkozások számadataiban is majdnem mindenütt nyomokat hagytak hátra, a körülmények természetszerű kifolyása volt. Ezen helyzetet ott, hol a vállalkozás szolid alapon nyugszik, hol a tevékenységet czéltudatosság és magasabb szempontok is irányítják, a legnagyobb őszinteséggel feltárták, annak közzététele, mint a viszonyokban rejlő átmeneti és muló esemény, senkit nem feszélyezett. Ellenben az inkább merész kísérletezésre, mint szolid alapra fektetett s igy létjogosultsággal már megalakulásuk alkalmával sem bírt vállalkozások, - ilyen pedig, sajnos, közgazdasági életünkben igen sok van, - látva homokvár-alkotásuk összeroppanásának veszélyét, a titkolódzás és bujkálás nevetséges strucczpolitikájának mezejére léptek és adatküldési kérelmeinket válasz nélkül hagyva, számtalan sürgetésünkre végre azon lakonikus felelettel válaszoltak, hogy: «adataink közlésétől ezúttal eltekintünk», «mérlegünk közlését nem kivánjuk», avagy «szíveskedjenek ezúttal bennünket évkönyvünkből kihagyni.» Vissza