Előszó
Utószó
Az a kép, amelyet kitűnő munkatársainkkal Nagy Lászlóról fölvázoltunk, tudjuk jól, nem teljes. Szerettük volna még gyógypedagógiai vonatkozásban kiegészíteni azzal az emlékbeszéddel,...
Tovább
Előszó
Utószó
Az a kép, amelyet kitűnő munkatársainkkal Nagy Lászlóról fölvázoltunk, tudjuk jól, nem teljes. Szerettük volna még gyógypedagógiai vonatkozásban kiegészíteni azzal az emlékbeszéddel, amelyet H. Révész Margit dr. tartott Nagy Lászlóról a Magyar Gyógypedagógiai Társaságban. Kezeink között is van még Mesterünk néhány munkatársától, tanítványától pár cikk, amelyekben egy-egy vonásáról, tulajdonságáról emlékeztek meg. Im ezek:
Fetterné Farkas Irén: Nagy László a tanító, a tanár;
Fodor Márkus dr.: Levél Laci bátyánkhoz;
Frank Antal dr.: Nagy László a magyar tanítóképzés lelkes harcosa;
Nemes Lipót: Nagy László mint jó barát;
Schmiedt Ferenc dr.: Nagy László mint szervező, - azonban mind ezek, mind H. Révész Margit dr. nagyhatású emlékbeszédének közléséről hely hiánya miatt le kellett mondanunk. Nagyon fájlaljuk, mert mindezekkel Mesterünk képe egy-egy ecsetvonással, egy-egy színnel lett volna teljesebb!
... Mesterünk emlékére útnak bocsátjuk e kötetet, hirdesse emberi tulajdonságainak nemes vonásait, élete munkájának eredményeit, tudományos munkásságának értékeit, amelyek együttvéve - meggyőződésünk szerint - az idő múlásával mind nagyobbakká, mind becsesebbekké és mind általánosabb hatásúvá válnak.
Budapest, 1932 karácsony.
A SZERKESZTŐK.
Vissza