Nagy Kerékpáros Túrakönyv II.

Előszó

Részlet:
"Ahogy a költő is megállapítja Magyarország szép, bár nincsenek égbetörő hegyei, se kristály tiszta tengerei, mégis emberbaráti az a hely, ahol lakunk. Évről évre egyre több külföldi bringással találkozunk útjainkon, akik több száz, sőt ezer kilométereket tesznek meg azért, hogy láthassák hazánkat. Higgyük el nekik, hogy nálunk is szép és izgalmas letekerni pár tucat kilométert, nemcsak az Alpok meredek útjain. Ellenkezőleg, itthon ugyanakkora erőbefektetéssel sokkal több tájon kerekezhetünk át, több látnivalóval együtt, mint a szomszédos országok bármelyikében felmenni egy kétezer méteres hegycsúcsra. További behozhatatlan előnyünk a kellemes meleg klíma, amely májustól szeptemberig ideálig alapja a jó kerékpáros túráknak. Nem kell nagy szervezés, és idegeskedés sem, hogy odaérünk-e a lefoglalt szállásra, mert a sátrunkat bárhol fel tudjuk verni a csillagfényes, langyos éjszakában. Ha pedig rosszra fordulna az idő, akkor a kis távolságok miatt hamar fedél kerülhet a fejünk fölé, megfizethető áron.
Fedezzük fel újra magunknak az országot, akik pedig úgy érzik, hogy már mindent láttak, azokat megkérdezném, merre van a Béda-karpancsai természetvédelmi terület, vagy a Regéci várrom. Minél több helyet bejárunk, annál nagyobbnak fogjuk érezni hazánkat, ha pedig végére érnénk e szép környezetnek, akkor elárulom, hogy az egész természet óráról órára, napról napra más-más arcát mutatja meg magából. Nincs két ugyan olyan túra, még ugyanazon az útvonalon sem. Átfut előttünk egy szarvas csapat, és a következő órában azt kémleli szemünk, honnan bukkanhatnak fel ismét e félénk teremtmények. Elfelejt az ember ilyenkor fáradságot, rossz utat, emelkedőt, csak azt nézi a fák között, mikor mozdul meg újra valami. Az ember valódi közege nem a koszos, szürke aszfalt dzsungel, hanem a napfénytől megszínesített természet, az ég kékjével, az erdők zöldjével, a virágok sokféleségével." Vissza