Nagy Kerékpáros Túrakönyv I.

Előszó

Délután öt óra után lehetett. Bakonycsernye előtt észrevettem, hogy a túratáska mintha beleérne a kerékbe. Nagyobb zökkenőknél előfordul, hogy beledörzsöl a mountain bike kereke a táskába, na de sima aszfalton? Hátranyúltam menet közben és egy nagyot rántottam a táskán, ami félig le volt csúszva. A zaj abbamaradt hátul, jobb is, mert nem szeretek megállni menetközben. Amúgy augusztus vége felé lehetett, és gondoltam kihasználom a nyár utolsó napjait, és teszek egy nagy kirándulást kerékpárral Budapesttől Mohácsig. Hirtelen jött az ötlet, úgyhogy csak reggel döntöttem el végleg, hogy elindulok. A hatos úton Mohács 200 km, de arra nem lehet biciklivel menni, ezért, és hogy szép tájakon kerekezzek, a Bakony felé vettem az irányt. Gondoltam a következő nap majd a Balatonban is fürdöm egyet, de az még messze van. Közben a nyiszogás újra elkezdődött: hátul a táska beleér a kerékbe. Sietni kellene, hogy még ma Zircre érjek, ott van egy jó kis turistaház, ahol meg lehetne szállni. Nyolcig világos van, addigra odaérek, gyenge 20 km-re van innen. De ez a zaj hátul már megint egyre zavaróbb. Érdekes, eddig semmi probléma nem volt, pedig elég rázós utakon jöttem. Meg kell állni, hát megállok. A csomagtartót rögzítő négy csavarból kettő hiányzik, egy fent, egy lent. A csomagtartó a táskával együtt lebicsaklik, és beleér a kerékbe. Kigondolta volna. 5-ös csavar és anya kellene, de nincs. 5-ös csavar még lenne: a kulacstartó csavarja, de anya az nincs, meg a csavar is hosszú, beleér a racsniba lent. Most mitévő legyek? Vége a túrának? Zircen talán van kerékpárszerelő, de este már nincs nyitva, meg oda is kellene érni. Mindegy, az úton nem maradhatok itt, tovább kell menni, mert az itteni kis falvakban biztos nincs kerékpárbolt. A táskát átpakolom, hogy a másik oldalra húzzon le, így kevésbé zajos, de elég szerencsétlen megoldás. A kormányon is érezni, hogy a bicikli az egyik irányba elhúz. Kinek van este hatkor 5-ös csavarja és anyája? Amíg ezen morfondírozom, lassan beérek Bakonycsernyére. Néhány ház után egy nyitva tartó autószerelő műhelyre bukkanok. Szerencsére van csavarja, meg anyája is. Még így is csak menetmetszővel és fűrésszel lehet megoldani a dolgot. Szeretem a vidéki emberek mentalitását, nagyon segítőkészek. Mondom a szerelőnek, hogy ha belehúzok, 20 km-t is megteszek egy óra alatt, azaz hat óra alatt 120 km-t. Akkor pedig itt lehetek mostanra Pestről indulva. Igaz már kb. nyolc órája jövök és ez a Bakonycserje sincs 120 km-re, mégis kételkedik abban, hogy ma indultam Budapestről. Előveszem a térképet, és megmutatom neki, hogy Budapest - Piliscsaba 20 km, onnan Zsámbék 15, Zsámbék - Bicske 10 km, majd fel majdnem Tatabányáig, onnan végig a Vértesen Pusztavámig, és tovább Mórig vezet az út. Mór - Bakonycserje újabb 10 km. Az egész kb. 110 km. Látom, kezdi érteni, hogyan lehetséges kerékpárral eljutni idáig ennyi idő alatt, csak sose gondolta volna, hiszen autóval is van vagy két óra. Közben a munka is elkészül, de a szerelő nem akar semmit elfogadni, pedig már vagy húsz perce javítja a biciklit. Ha pénzt nem, akkor legalább odaadom neki az új nyeregtáskámat. Jókedvűen válunk el. Minden jó, ha jó a vége. Kicsit olyan vagyok, mint Willy Fog a Nyolcvan nap alatt a Föld körül című Verne regény főhőse. Egyszerű ember számára hihetetlennek tűnik, hogy kerékpárral egy nap alatt 100-150 kilométert is le lehet kényelmesen tekerni anélkül, hogy különösebben megerőltetnénk magunkat. Ezt a kis megtörtént esetet két okból írtam le, először is, hogy a kedves olvasóval, ne történjék hasonló műszaki hiba túra közben, ha pedig bármi probléma jönne elő, akkor a könyv segítségével le tudja küzdeni azt. Másodsorban pedig, ha ön még kétkedő vagy kezdő, és nem „igazi bringás", akkor ezáltal kedvet csináljak ehhez a sporthoz. A sport szó nem teljesen fedi a kerékpáros túrázást, mert nemcsak sport, hanem szabadidő eltöltés is, azaz hobbi, és nemcsak hobbi, hanem utazás is, és nemcsak utazás, hanem turizmus is. Vissza