Nagy kérdések útján

Előszó

Borzasztó dolog látni, miként bolyong és tapogatózik nagyon sok ember az élet legmélyebb kérdései körül s mily kevés jut el közülök legalább a viszonylagos tisztánlátásig. Fájdalmas látvány ez a vergődés, ez a tehetetlen és vigasztalan ide-odakapkodás, ez a belenyugvás az elintézetlenülhagyásba, ez a megfeneklés a kétely zátonyai közt, ez a tanácstalan rámeredés a nagy kérdések örök szfinkszeire. S kétszeresen fájdalmas aztán ennek a világnézeti sehovátartozásnak hatásait is látni erkölcsi, társadalmi és nemzeti életünk terén. Erő, céltudatosság, világosan kitűzött s egységesen akart feladatok helyett szétfolyás, jelszópolitika, visszaélés a kereszténység nagy igéivel, önzés, értelmetlenség, széthúzás és összeveszés. Hallgathat ilyenkor az, akinek - úgy érzi - mondanivalója van? Akinek lelkében mint egy nyugodt, mozdulatlan világosság ragyog a hit, hogy mindez másképp lehetne, ha az emberek ismernék a nagy kérdések megoldásának útját s elfogulatlanul és gyűlölet nélkül rálépnének a megoldásnak erre az útjára? Vagy hallgassunk, mert lesznek, akik félreértik szavunkat? Az élet legnagyobb problémáit bolygatnunk nem szabad, mert a válasz, amelyet ez a bolygatás eredményezhet, előreláthatólag nem a divatos elmosódottság és semmitmondás válasza lesz? Vagy mert az a sekélyes világfelfogás, amelyet nem utolsó helyen egy célzatos ujságirodalom és pánszemita behatások alatt elfejlődött társadalmi életünk tett meglehetősen általánossá, eleve pereátot kiált minden komolyan keresztény megoldásra ? Vagy mert akik a tagadás és széthúzás szellemét képviselik, azonnal a békebontás vádját szegzik neki annak, aki éppen azáltal akarja szolgálni a béke igazi ügyét, hogy a nagy keresztény alapkérdéseket nem a tagadás és széthúzás jegyében oldja meg? Vissza