Nagy képes világtörténet VI.

Előszó

A VI. kötet tartalma: az 1270-1500-ig terjedő világtörténeti események, legszomorúbb korszakát teszik a keresztyénségnek.
Az egyház sülyedése megsemmisítette az egyház tekintélyét, minthogy pedig e kornak minden intézménye a tekintélyen, első sorban az egyház tekintélyén nyugodott, mikor ez megdőlt, romba dőltek az összes intézmények. A világtörténelem egy kora sem bizonyítja ily feltűnően, hogy minden állam támasza és talpköve a tiszta erkölcs; de egyszersmind azt is, hogy a sülyedésben fogamzik meg az uj élet. Mindezt feltüntetni s magyarul először igazán megírni, nehéz feladat. Mert nehéz az igazságot megismerni és még nehezebb azt kimondani, arról tanúságot tenni. E kornak megismeréséhez a kath. hittudományban való jártasság is megkívántatik.
Engem e kötet megírására 1903. évi julius 14-én kért föl a szerkesztőség és erre minden habozás nélkül vállalkoztam is, abban a tudatban, hogy a várakozásnak meg fogok felelni. Vállalkoztam, mert mikor látom az általános bomlást, az erkölcsi romokat, ezek alatt észreveszem az új élet megfogamzását; a későbbi századok története meggyőz engem arról is, hogy nem kevesebb, hanem valóban ennyi sár, ennyi iszap volt képes megtermékenyíteni a talajt annyira, hogy belőle a leghatalmasabb, az újkor szülessék.
A tekintélyét vesztett egyháztól már nem gátolva, az általános romlottság közepette egymás után kelnek életre a nemzeti királyságok; ezek és a pápaság közötti ellentét elősegíti a renaissance-t, a tudomány új életre ébredését, a mely minden országban szellemi mozgalmat idéz elő és e tudomány, melynek szelleme épen nem keresztyén, akkor hódítja meg a pápaságot, mikor ez megtisztultan, régi fenségében mutatja be magát. Vissza