Nagy Károly Gyűjtemény Kiállítása 1978

Előszó

Nem hivatásos művész, de alkotásaink minősége meggyőzi a szemlélőt, hogy a faszobrászat mesterének kell őt tekinteni. 1903-ban született. Tehetsége már a gimnáziumban megmutatkozott, akkoriban a festészet érdekelte. Negyvenéves koráig élt Nagyváradon, majd Budapesten lett banktisztviselő. Ebben az időben már faragni is kezdett, és a maga örömére zenével és különleges hangszerek készítésével foglalkozott. Egzotikus hegedűinek, pengető hangszereinek alakjában is érvényesül szobrászi formaérzékenysége.
Fafaragványaiban örök emberi tulajdonságokat, gyarlóságokat hordozó, groteszk helyzetben lévő figurák megértő vagy csúfondáros jellemzésével találkozunk.
Észreveszi és remek megfigyeléssel megörökíteni a kispolgári élet alakjait, akikkel - ha gúnyolja is őket - együtt érez. Művei között találunk fáradt vándort, koldust, roskatag öreget, jóllakott plébánost, fontoskodó képszakértőt, fogadkozó részeges öreglegényt, portékájával ügyeskedő ikonkereskedőt, fintorgó Pegazus hátán álló, görcsösen kapaszkodó zsenijelöltet. Szellemes, expresszív erejű figurái felidézik bennünk a középkori templomok oszlopfőinek, régi házak kapudíszeinek mulatságos alakjait. A tüzifából kifaragott szobrok magabiztostechnikai tudásról tanuskodnak. Hosszas kísérletek árán ismerte meg a hazai erdők fáinak viselkedését, anyagszerű szépségét és megmunkálási lehetőségeit. Szobrainak felületét néhol selymes simaságura csiszolja, másutt apró vésőnyomokkal teszi változatossá. Lakásának konyhasarkában van az a kis műhely, ahol művei születnek. Bámulatos alkotói tevékenység jellemzi őt.
Művei egyéni és csoportos kiállításokon szerepeltek, Budapesten, Pozsonyban, Londonban, Turnhoutban, Monsban, Athénben és legutóbb Zágrábban. Jelenlegi kiállításnak az anyagát 1962-1976 közötti időszakból, a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből válogattuk. Vissza