Előszó
„Ülve az Őstelken, hol rád fény és öröm árad Védd, gyarapítsd, s díszét még magasabbra emeld, és kik az első fát olták s letevék az alapkőt, Őseid emlékét áldani el ne mulaszd!"
(Tompa Mihály) 1856
Előszó
Tisztelt Olvasó!
Az emlékezés az embernek sajátja. Adottság és lehetőség. Ma még inkább, mint valaha: kötelesség. Ez ad alapot és ez nyújt erőt. Tegnap még „bűn" megvallani hitünket, nemzeti múltunkhoz tartozásunkat, hagyományainkhoz ragaszkodásunkat. Ma joggal és tartással megvalljuk magyarságunkat, európaiságunkat.
Lelkünk béklyóitól, terhétől kell megszabadulnunk. Ezt tesszük most, midőn városunk történelmének, neves iskolánk történetének egy szeletét hitelesen bemutató művet kezünkbe vesszük és lapozgatjuk. Korszakok, események, nevek, emlékezések bő tárháza e míves könyv. Adalék a múltunkban való eligazodáshoz, személyes emlékeink, élményeink felidézéséhez. Alap életünk megformálásához, jövőnk alakításához. A sorok, a képek múltat idéznek. Az emlékezések szellemet árasztanak. A múlt élő tanúi hitelt és támaszt adnak.
Mindez így együtt hiteles kortörténet. Egy gömöri kisváros század eleji szellemi életének képe. Jólesik és szükséges rohanó életünkben rajta eltűnődni. így volt. Ilyen volt. S hogy a folytatás milyen legyen? Ezt meghatározni és véghez vinni is az embernek dolga. Az itt élő embernek joga, elszántsága. Akinek van múltja, van talaja, gyökere, kapaszkodója, az jövőjét virágzó fává alakíthatja. Nemesítheti, gyümölcsözővé teheti ősei ültetvényeit. A Kárpátok karéja alatt, a hegyek-völgyek szabdalta Gömörben van jó talaj, van jó magonc, van jó klíma: víz, fény, áradó-éltető sugárzás. Itt van jövőkép! és lesz szép jövő is.
Jubiláló iskolánk alapja volt, ma is pillére annak a szellemi megújulásnak és felemelkedésnek, amelyet az alapítók feladatul meghatároztak és lehetőségeik szerint magas színvonalon évtizedeken át teljesítettek. A ma élők sem adhatják ezt alább!
Ebben bízva - a szerző nemes vállalkozásának és áldott tevékenységének köszönete és dicsérete mellett - a putnoki polgári iskola minden volt diákjának kezébe adva a művet - de a könyv szellemét a ma élő magyar társadalom és az utókor számára is megajánlva- idézem Tompa Mihályt, a gömöri nagy elődöt, minden nemes szellemű és gondolkodású utód részére a költő 130 évvel ezelőtt írott „Forr a világ" című versének közreadásával:
Forr a világ, forr, mint a tenger, amelyet a vész ostromol; Küzd a hajós, hogy partra kössön; S nem tudja, mint? nem tudja, holf lm itt tátong az éhes örvény, Ott bősz habok torlása van . . . Forr a világ, forr, mint a tenger, Izgalmasan, borzalmasan.
S mi járunk bátran, csüggedetlen Ez ingatag, vészes mezőn, Ezer szem függ a messzeségen, Ezer kéz nyom az evezőn.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal