Nagy Judit gobelin-kiállítása

Előszó

A "szövés = életmód" olvashattuk a VI., 1980-as, szombathelyi textilbiennálén, a Nagy Judit szőtte gobelinen ezt a - fiatalságához méltó - merész, kategorikus nyilatkozatot. Konceptuális magatartását még csak fokozta a gombostűvel feltűzött, vonalas irkalapra, iskolás betűkkel írt parlagias cédula, és a gobelinszövés ünnepélyességének gyökeres ellentéte. "A szövés életmódomat határozza meg - indokolta előbbi ars poeticáját Nagy Judit -, itt nem elég a gag, a gobelin rabszolgamunka. Amint világos van, szövök, délben egy kis pihenőt tartok, aztán folytatom. Úgy napi hat órát dolgozom, de van, amikor tizenkettőt." (Szentigaz: bármikor telefonál az ember, őt mindig otthon találja.) Képtárgyai régebben kizárólag bogarak voltak. "A diploma után ültem a szobámban - emlékezik a művész - berepült egy lepke, nem bántottam, meghalt, felszúrtam a falra, aztán megszőttem. Nem vagyok amatőr biológus, csak érdekel ez a tudományág. Egy-egy kipreparált bogaras üvegdobozt kölcsön kapok és aztán megszövöm a bogarak portréját." Bogarait általában egy négyzetméteresre nagyítja faliképein, s ha nem gobelinbe szövi őket, vagyis plaszticitásra vágyik, keményre tömött applikációkkal adja elő - ugyancsak a rovarvilágot. Képeinek címlistája majdhogynem szabadvers: Rózsabogár, Szarvasbogár, Góliátbogár, Bálványfalepke, Szender, Pávaszem, Madárlepke, Uránialepke, Legyek nagyestélyiben. Vissza