Nagy Iván élete

Előszó

"Krisztus születése utáni 1824. évi Szent Iván havának 18. napja péntek volt, amelyen déli 11 és 12 óra között Nógrád vármegyének Balassa-Gyarmat nevű mezővárosában, az akkori vármegyeházban, Nagy Ferenc megyei levéltárnoknak Gebhardt Anna nevű hites társától egy fiúgyermeke született, ki ugyanott megkereszteltetvén, az Iván-Miklós nevet kapta. Ezen gyermek én, Nagy Iván voltam" - így kezdi életírását a 19. századi nógrádi tudományosság legnagyobb alakja, Nagy Iván.
Élete végén, 1890-ben, nagyfia hirtelen elhalálozása után, egy Márki Sándorhoz, a kiváló történészhez írt levelében keserűen jegyzi meg születése hónapjáról, hogy az nem hozott számára szerencsét: "Hisz' már az is szerencsétlenség, hogy születtem, pedig ez is e hóban történt, és sok csapás ért e hóban."
Fájdalom és csalódás, alkotás és siker, konfliktusok és elismertség - ez volt Nagy Iván élete. Emberi sors, mely átívelte jóformán az egész 19. századot. A reformkor hajnalán látta meg a napvilágot, 1848-49 forgataga, nemzeti lelkesülése avatta felnőtté. Magyarország elhúzódó társadalmi korszakváltásának évtizedeiben érlelődött történettudóssá. Még megélte a millenniumi ünnepségeket, látta a "lehetőségek országának" hirtelen, ellentmondásokkal terhes felnövését, bár annak zaja, leveleiben annyit ostorozott erkölcsi romlottsága már nem az ő világa volt. Pályáját a századforduló küszöbén zárta le a halál. Ezt az életutat kívánjuk bemutatni az olvasónak, e kis munka szűk keretei között. Vissza