Réz Mihályék kóstolója

Előszó

Amikor 1968-ban Nagy István elindította önéletrajzi regényciklusát, a Sáncalja címlapi jegyzetmagyarázatában így tette fel a kérdést önmagának életéről, szemlélete alakulásáról, életművéről: "Számtalan író-olvasó találkozón, kivált a tanulóifjúság köreiben szegezték nekem minden alkalommal a kérdést: miért írtam ezt vagy azt a regényemet, novellámat. Élő emberek valóságos történetei-e vagy csak az írói fantázia termékei? Továbbá: hogyan lesz valaki íróvá, különösen pedig miként lettem íróvá én, aki egyszerű szakmunkásként indultam, s kellő iskolázottságom se volt? Milyen volt gyermekkorom, ifjúságom, hogyan szereztem meg később azt a műveltséget, amire az íróknak általában szükségük van ahhoz, hogy többet és szebben tudjanak vallani az életről, mint amennyit az olvasók írók nélkül is tudhatnak? Milyen hatást gyakoroltak rám más írók, a klasszikusok például, és a forradalmi munkásmozgalom?..."
A feltett kérdésekre igyekezett feleletet adni az elmúlt években életrajzának eddig mintegy ezerötszáz oldalon megjelent három kötetében. Nem könnyű feladat végigkísérni életét, pedig még csak írói elindulásának kezdeti évei kerültek olvasói elé. Három évtizedet írt meg eddig, s annak is felét sokkal inkább gyermekkori emlékezései teszik ki, mint tudatos emberré alakulása. Három évtizedet írt meg önéletrajzából, de mindjárt hozzátehetjük, az elmúlt negyven év folyamán megjelent regényei, elbeszélései, szociográfiai írásai és a "harc hevében" született tanulmányai és publicisztikai írásainak tömege is élete folyását, gondolkodása alakulását, vágyai megvalósításáért való szakadatlan küzdelmét tükrözik... Vissza