Quiritatio

Előszó

A magyar holokauszt könyvtárnyi irodalmát - több mint hatvan évvel a tragédia után - most megrendítő kötettel gazdagítjuk. Ez nem egy könyv a sok között: ez „A" könyv. Társadalmi-anatómiai atlasz, történelmi útjelző, tökéletes politikai-kriminalisztikai példatár, sebészeti térkép kezdő gyilkosoknak, pontos kronológia tájékozatlan és naiv állampolgároknak, hátborzongató olvasmány felelős államvezetőknek, tananyag történészeknek, szociológusoknak, nélkülözhetetlen kézikönyv újságíróknak, tanároknak, egyszerű, jó embereknek.
Győr Magyarország fontos városa, Dunántúl kincses gyönyörűsége. Püspöki székhely. A Duna ékes dísze. Históriája - emeljük ki bármely korszak bármely évét - minden vonatkozásban igazolja: cseppben van itt a tenger.
Ez a kötet azonban csak szűk évtizedet idéz: az 1938-tól 1945-ig terjedő időszakot. Az akkori magyar miniszterelnök, Darányi Kálmán, ebben a városban hirdette meg a 20. század egyik legnagyobb - 1 milliárd pengős - nemzeti és modernizációs vállalkozását: a felzárkózást az iparilag fejlett Németországhoz és Olaszországhoz. E program - expressis verbis - magába foglalta a régi dicsőség feltámasztását, az 1920-ban elcsatolt országrészek új gazdáival szembeni erő felmutatását, a magyar zsidóság gazdasági és kulturális visszaszorítását. Az állam vezetése, miközben üdvözli és támogatja az anschlusst, kihirdeti az I. zsidótörvényt.
E könyv szerzője Nagy István győri fényképészmester. Áruljuk el róla, hogy nem zsidó születésű, és nem zsidó hitű, helytörténész, helytörténeti kutató.
Objektív szemű és lelkületű magyar ember, ahogyan szakmája, hivatása, neveltetése diktálja, megköveteli. Erről az időszakról kiadott már egy könyvet: Győr harmincöt bombázása címmel, és ír majd egy harmadikat is Apor püspök vértanúhaláláról. Ezért - e kötetek anyagáért - könyvtárakba, levéltárakba járt, összegyűjtött minden korabeli győri, Győr környéki és országos sajtóterméket, nyomtatásban megjelent hírt, adatot. Tehát közkeletű, ismert tudósításokat, csupa publikált anyagot. Ezeket aztán időrendi sorrendbe rakta. Hozzájuk tette az akkor kihirdetett törvények szövegét, és minden zsidókra, a zsidóságra vonatkozó hivatalos jogszabályt, úgynevezett köz-információt. És csak amikor elkészült ezzel a jelentős munkával, egészítette ki anyagát személyes vallomásokkal, emlékezésekkel. Bekért leveleket, sorstörténeteket, naplókat. Fényképezőgépével, xerox-ával kimásolt, megörökített minden tárgyi bizonyítékot, helyszínt, nyomot és tanúsítványt; ezeket többször leellenőrizte, vagyis meggyőződött hitelességükről.
Hivatalos, állami támogatást nem kapott. És amikor a kézirat, a fotóanyag elkészült, megvolt a munkát vállaló nyomda, akkor megszületett a magyarországi holokauszt-irodalom egyik hihetetlenül pontos, döbbenetesen megrázó gyűjteménye, ha nem a legkegyetlenebb - mondhatjuk akár úgy is, vérfagyasztó - olvasmánya: ez a könyv. Vissza