Ki a sánc alól

Előszó

Részlet a könyvből:
"A hátam mögött tolongok lökéseitől besodródtam abba a kisterembe, amelynek emléke aztán végigkísért egész életemen. A tisztaságtól nem éppen jeleskedő nagy ablakból leláthattam a Mátyás király behavazott lovas szobrára. Az ég borús volt, havazást ígérő. Bár szokva voltam mindenféle nehéz műhelyszaghoz, mégis elfintorodva tekintettem körül. Vastagon bolyongó cigarettafüst, szellőzetlenségtől amúgy is áporodott levegő és zsibongás vett körül. A falakat körülálló régimódi üveges szekrényekben talán azoknál is régibb keletű újsághalmok, csíkos kötésű óriási könyvek sárgultak. A falakat ki tudja, mikor festették utoljára. Még kopottabban hatott az a három berámázott körszakállas férfi-mellkép, amely a szemközti falon függött. Az egyik szembetűnőbben bozontos szakállú ősz hajú férfi képe ismerősnek tűnt... Hol láttam én azt, mert láttam valahol, nagyon régen. Akkor is igen meglepett. Ilyen tekintélyes Mózes-szakállat és hajat valamikor kisgyermek koromban az apám tanítómestere, Lostenár Ferenc viselt, csak hát annak a vén szűcsmesternek nem világított így a homloka, mintha az egész világnak próbálna fényt deríteni az életébe. Közelebb léptem, s három — számomra akkor még semmit sem mondó — idegen hangzású nevet olvashattam le a mellképek aljáról. Kari Marx, Engels Frigyes és Lassalle Ferdinánd.
Elfordultam tőlük. Szemügyre vettem a zsibongókat. Mind fiatalok, de jóval idősebbek nálam. Azzal, hogy így, kissé megilletődve körültekintettem, kezdetét vette a korábbi életemnél szürkébb, de mégis izgalmasabb, sok, sok ismétlődéssel járó élet. Nem tudom, ha előre látom, hogy még hány százszor vagy ezerszer hallom 5 én is mily sokszor megismételem majd ugyanazokat a nem éppen káprázatos mondatokat, amelyeknek akkor és ott újdonság íze volt, hasonló feszültséggel figyelem-e, ami körülöttem zajlásba jött." Vissza