Erdélyi úton

Előszó

Részlet a kötetből:

ÚTRAVALÓ

Engedje meg a kedves olvasó, mielőtt lapozni kezdene ebben a könyvben, hogy néhány útravaló jó szóval megterheljem. A cenzúra miatt évekig emlékezetemben vagy fiókomban heverő és most közreadott írásokkal együtt az olvasónak biztosan türelme lesz legalább képzeletben végigjárni velünk azt az utat, melyet mi itt Erdélyben, s innen ki-kitekintve a valóságban is végigjártunk. Nem volt kitérő: aki jobbra fordult, valamelyik keresztútnál, gondolva, hogy amarra könnyebb lesz, végzetesen eltévedt s tévedéseinek következményeit az egész magyarság megsínylette.
Jegyzeteim közül azok, amelyek annakidején sajtóban is megjelentek, a jó útra térítés szándékával íródtak. Az ellentétes világszemléletű olvasók azonban annyira el voltak telve saját igazukkal, hogy a felőlünk jövő figyelmeztetéseket legjobb esetben indokolatlan sötétenlátásnak, rosszabb esetben pedig nyilt hazaárulásnak tekintették. Most végre kiderülhet, hogy ki látta előre helyesen a bekövetkezendő eseményeket. Most az is elválik, hogy az előrelátó haladó elmék és mozgalmak az építkezés lehetőségeit is helyesen látják-e előre. Én úgy tapasztaltam, hogy valamiféle fenyegető vészt és romboló erőt csak azok ismerhetnek fel idejében, akik látják már az építők rejtett erőit és akik ezeket az erőket mozgásba is tudják hozni. Tagadható-e, hogy ezek az erők országok és városok romjai alól feltörtek már és a legellenségesebb gáncsvetés közepette is mozgásba lendültek az újjáépítés állványai között? Nem! Vissza