A harc hevében

Előszó

E kötetnek "az író-olvasó véleménye", sőt „az olvasó" vagy „a munkásolvasó véleménye" is találó könyvcím lett volna. Én ma is az egykori munkásolvasó szigorával formálok véleményt az elolvasott könyvekről, de hogy mégis a Harc hevében címnél maradtam, annak igen egyszerű a magyarázata. A munkásolvasó útközben átalakult író-olvasóvá és sok más egyébbé. De ez nem úgy történt, hogy addig mind olvastam, míg egyszercsak- én is kedvet kaptam- az írósághoz. Hanem valahogy úgy, hogy olvasmányaim kedvenc hősei mellé álltam, az ellenszenvesekkel pedig szembe kerültem az életben. Az utóbbiak ellentmondottak, ha mi munkások forradalmat akartunk. Ők a könyvek polgári hőseinek eszméit szajkózva, osztálybékét, magyar egységet hirdettek, vagy azt mondották: minden hiába, az élet unalmas kérődzés, csak a formák változnak; céltalan az egész!
Persze, hogy hadakozni kellett ellenük, de furkósbottal nem lehetett felvenni a küzdelmet a burzsoázia ideológiai tankhadosztályaival. Harcolnom kellett hát saját műveletlenségem ellen is, de hadakozni kelleti egy-egy újabb folyóiratért vagy hetilapért, nyomdaköltségért. Küzdeni kellett a pertindító ügyészség, a könyveket és szerzőiket elkobzó hatóságok ellen, külön meg kellett birkózni az ellenséges irodalom oldalára csábult jóhiszemű olvasókkal, sőt azokkal az írókkal és kritikusokkal is, akiknek egyik lába a barrikád túlsó felén állott, hogy emeljék át a barrikád innenső felére, vagy pedig, hogy vissza ne húzzák a másik lábukat is az ellenfél portájára. Vissza