Nagy Ildikó - Zoltán Sándor

Előszó

Részlet:
"Sokunkban furcsa érzések ébrednek dobozművészet hallatán. Kérded doboz? Felelem doboz! Életed, életünk legtermészetesebb valósága, hogy dobozban élsz, házad és bútoraid megannyi dobozok. Robogó autódobozok, tárgyaid, piperekellékeid, étel- gyümölcskészítményeid dobozsora már már uniformizál. Tévédobozod rabja vagy, börönddobozzal jársz-kelsz a világban. Léted elválaszthatatlan kísérője, bölcsődobozodon át vezet az út koporsódobozodig.
Kérded doboz mint művészet? Igen! A betlehemes templomdobozok, körmenetek hordozható szakrális dobozai, a búcsúkon vett faszobroknak épített dobozremekek, avagy nagyanyánk kredencén álló üvegkalitkadobozok kálváriája eszméléseink mementói; kíváncsiság és a dolgokba való belelátás, egyszóval énünk felismerésének legszebb pillanatai és meghatározó momentumai lettek.
Mi akkor a dobozművészet? A doboz a művész által benépesített tárgyakkal, e tárgyak metamorfózisán át a valóság költői megjelenítése. A művész szellemi energiájának belevetülésével tükröződik bennük létünk, egyszóval minden, ami körülvesz bennünket.
A XIX. században elkezdődött a művészet nagy "francia forradalma", s ez a forradalom fokozatosan minden addigi konvenciót felborított. Egy minden ízében szétesett világ a XX. századra atomizálta a társadalmat, az egyén lett a társadalmi eszme hordozója. Álművészet az új tartalomhoz új formákat keres a zenén át a képzőművészetig. Azok lettek a forradalmárok, akik az aktuális mondanivaló eszmeiségét az új formákkal tudták szintézisbe hozni. A képvászon elveszti egyeduralmát, a dadák felborítják "a rendet", hogy tényleg rendet teremtsenek. Rilke kétségbeejtő kiáltása: - "Rettenetes, hogy a tényektől sohasem ismerjük meg a valóságot."-, ez a tartalmi- formai szintézisteremtés iránti igény azoknál a művészeknél teljesül be, akik a rilkei gondolatot megértve a felszín hideg kérgét feltörték a valóság izzó magjának megleléséért. Én ezekhez a művészekhez tartozónak érzem Zoltán Sándort, aki egész napszám guggolva, kitartó szorgalommal alkotja műveit. Zoltán Sándornak kitűnő mestere volt a nagyműveltségű és széles látókörű Bálint Endre. Az ő irányítása alatt a fiatal művész szellemi fejlődése töretlen. Bálint Endre hozza hozzá közel a szürrealizmust, Max Ernst, René Magritte világát. Zoltán Sándor grafikusként indult, de az egyre szélesedő ismeretek és a társadalomban felszaporodó problémák maradéktalan megfogalmazása végülis elvezetik a dobozokhoz.
Zoltán Sándor dobozai terek, Zoltán Sándor dobozai teremtések, a külvilág ingereire rezonáló belső kivetülések. Mindenről eszébe jut valami, ami velünk vagy bennünk történik. Az ő dobozain keresztül mindig te vagy a megszólított. Az ő világa benned igazul, mert téged látnak el számokkal, teveled és neked csinálták ezt az Orwell-i világot (Doboz Orwellnek), "Latorként a tér és idő keresztjére vagyunk mi verve, emberek." Simoné Weil.
Zoltán Sándor dobozaiban - ahogy Dante írta - a mi világunk festődött keretté. Különben egy "gátlástalan lopó", hiszen dobozai tucatját népesíti be Max Ernst, René Magritte, Ország Lili, Bálint Endre, vagy akár a magazinokból vett reprodukciókkal. Aztán egy tárgy, vagy tárgyak sokaságának térbehelyezésével létrejön a metamorfózis, a Zoltáni- mű, aminek immáron semmi köze nincs kölcsönzőihez. Dobozaiban múltból merítkezik, jelenben él, és jövőt formál. A Tájképregény című ¦doboz három térsíkja a múlt sivár barakk- világából egy békés táj jelen idilljén át hagyja üresnek jövőteredet. Ez az időrend az Elzárt kert című dobozában a három idősíkot egybemossa, hiszen a fal elé támasztott törött létra elzárja a bejutás reményét." Vissza