Előszó
Honvédelem és irodalom egyaránt része ezeréves létküzdelmünknek. A küzdelem a létért s annak művészi ábrázolása mindig összetartoztak. Történelmünk egyik legdicsőbb korszaka, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc íróink és költőink révén is válhatott heroikus küzdelemmé, s az utókor számára követendő példává, nemzeti büszkeségünk, azonosságtudatunk egyik tartóoszlopává.
Sárossy Gyula: „Arany trombitájáénak utolsó lehelete után egy időre bujdosás, emigráció lett a hősök, s hallgatás az írók, költők osztályrésze. A nemzetre kényszerített némaság idején azonban a hazafiúi keblekben formálódott a gondolat, amely kedvezőbb idők elkövetkeztekor újabb cselekedetekben, művészi ábrázolásokban jutott kifejezésre.
Magyar tett volt a kiegyezés, s magyarságtudatunk formálói, éltetői, továbbörökítői voltak azok a költők és írók, akik a hadtudomány száraz tényei mellett megragadták a nemzet heroikus küzdelmének bonyolult részleteit, az egyes ember és lélek erőfeszítéseit, a családok áldozatvállalásain keresztül a társadalmi hierarchia öröknek tűnő korlátai lebontásában munkálkodó racionális érdekeket, és mindezek mellett működő hazafias érzelem sokszínűségét.
„A nagy idők nagyszerű eseményei a történelem sajátjai, vérbe és dicsőségbe mártott tollal írja ezeket a történész, egy nemzet életének legfényesebb lapjait az utókor számára, hogy a késő nemzedék olvasva az ősök magasztos erényeit, emlékükön honszerelemre lelkesüljön." Vallja e kötetben több apró történettel, hazafias vallomással jelentkező, a szabadságküzdelemben 16 éves diákként résztvevő egyik hős.
De olvassa-e, olvashatja-e a késő nemzedék a „Nagy idők apró történeteit."?
Megjelenésük idején, a XIX. század utolsó harmadában a sajtó, ahol ezek a történetek megjelentek, kis példányszámban voltak hordozói a hazafias érzületnek. Több mint száz év után újraolvasva az eseményekben cselekvően résztvevők irodalmi, publicisztikai alkotásait, átélhető a 160 éves kor, tetten érhető a hős, s újra felbuzog és erősödik a hazaszeretet, s reális tartalmat nyer a fogalom: honvédelem.
A kötet szerkesztője arra vállalkozott, hogy az 1867-ben induló szabolcsi hírlapirodalom több mint négy évtizednyi példányszámait áttekintse, s kiválogassa azokat az alkotásokat, amelyek a forradalom és szabadságharcunk tragikus és komikus eseményeit, a résztvevő, cselekvő szemtanúk irodalmi szemüvegén keresztül, az események 160. évfordulója alkalmából a példát és utat kereső magyar elé tárja.
Sokszínű az írói gárda, többségük Szabolcs megyében élt és dolgozott. Vannak közöttük olyanok, akikről ma is csak igen keveset tudunk. Sokszínűek az alkotások is. Újságcikktől a lebilincselő és érzelemdús történetekig széles a paletta.
Vissza