Előszó
Mielőtt föllapozza ezt a könyvet az olvasó, előbb vallani akarok.
Először is megvallom, miért nem írtam oda a címlapra, hogy miféle műfajhoz tartozik a könyv?
Azért nem írtam oda, kedves olvasó,...
Tovább
Előszó
Mielőtt föllapozza ezt a könyvet az olvasó, előbb vallani akarok.
Először is megvallom, miért nem írtam oda a címlapra, hogy miféle műfajhoz tartozik a könyv?
Azért nem írtam oda, kedves olvasó, mert magam se tudom, hogy miféle műfajhoz tartozik.
Kérem, ne kívánják ezt tőlem. Nem tartom én ezt nagyon fontosnak. Nem akartam én mást, mint élő emberekké varázsolni hideg és merev ércszobrokat. Petőfi Sándor nem tehet róla, hogy olyan gyalázatos szobra áll a Duna-parton. Sokkal különb ő, mint a szobrai.
Megpróbáltam érző, forró, elbukó és felemelkedő embereknek ábrázolni azokat, akik mint bronzóriások vagy hamisított félistenek, színészies pózba merevített regényhősök jelennek meg néha előttünk. Én azt a Petőfit, azt a Kossuthot, azt a Széchenyit, azt a Görgeyt és István nádort adom az olvasónak ajándékúl, akit én láttam, aki előttem megszólalt, akiben én hiszek. Ha az olvasó nem hiszi el nekem, hogy ilyenek ők valóban, akkor tévedtem.
De akkor sem tehetek róla: én ilyennek érzem őket!
Vissza