Machiavelli és Nagy Frigyes A fejedelemről

Előszó

Egy sokoldalú renaissance ember, aki hányatott, változatos életet élt és a történetírás terén éppenúgy mint a szépirodalomban jelentőset alkotott, megírta fejedelmek vagy uralomra török számára a hatalom megszerzésének és megtartásának tankönyvét. A tankönyvek élete általában nagyon rövid. Alig néhány év, vagy évtized multán elavulnak és ezután már csak kuriózus érdeklődésre tarthatnak számot. Machiavelli tankönyve, a hatalom tudományának alig száz oldalas kézikönyve, azonban túlélte korát, sőt elhomályosította az utókor szemében a szerző alakját is. Az újkori Európa legnagyobb uralkodói és hóditói tanultak ebből a kézikönyvből és igyekeztek belőle elsajátítani az uralkodói mesterség és a művészet érettségi tételeit. V. Károly époly haszonnal forgatta, mint Napoleon; az európai ízlés tanítómesterére, XIV. Lajosra nem kisebb hatással volt, mint a nagy keleti barbárra, I. Péterre. Mindazok a fejedelmi személyek, a hatalomnak mindazok a megszállottjai, akik elmélyedtek szinte kivonatosan tömör megfogalmazásaiban, époly kevéssé érdeklődtek ezeknek a megszívlelendő tételeknek a szerzője iránt, mint ahogy nem érdekel bennünket egy iskoláskönyv írójának az egyénisége. Ez a kis kézikönyv mindmáig tökéletesen megőrizte időszerűségét, sőt mintha a hatása, a tételeiből kiáradó meggyőző erő minden évszázaddal csak növekedett volna. Tanításai ma jelenvalóbbak, mint valaha. De szerzőjének gazdag, érdekes és talányos egyéniségét ez a kis könyv teljesen felszívta magába. Niccoló Machiavellit a végzet arra ítélte, hogy ebben a munkájában éljen tovább, ennek a tankönyvnek a tételei alapján jelenjék meg nemcsak az író, a politikus, hanem az embert is az utókor ítélőszéke előtt. Vissza