Nagy Ferenc miniszterelnök

Előszó

Ahogy e kötet egyik szerzője, James McCargar írja, Nagy Ferenc ízig-vérig kisgazda volt, és ugyanakkor jelentős államférfi. Mint paraszt, Nagy Ferenc tette a legtöbbet a magyar parasztságért. A Magyar Parasztszövetség megszervezésével, melynek szinte minden magyar községben volt szervezete, nemcsak a parasztságot, de ezáltal a magyar nép többségét állította a nemzeti és demokratikus célok szolgálatába. Mint a Kisgazdapárt vezetője 1945-ben kétszer is döntő szerephez juttatta a párt nagyválasztmányát, vagyis parlamentjét a kommunistaellenes ellenállásban.
De Nagy Ferenc író is volt, a legkiválóbb parasztírók közül való, főleg ha beszédeit is ideszámítjuk. Édesanyjától tanulta meg az írás művészetét, levelezett is vele, amíg egy szovjet tank halálra nem taposta. Példát mutatott az egész magyar parasztságnak, hogyan kell szeretetben és barátságban élni. Nemcsak egymással. Budapesten példát adott az ország népének az összefogásra osztálykülönbségek nélkül és már korán az ökumenikus eszmény szerint élt, amikor a nép felekezeteken felülálló együttműködésén dolgozott. Az emigrációban a Nemzetközi Parasztunió egyik vezetőjeként működött Macekkal, Mikolajczykkal, és a többi parasztvezérrel a kelet-európai népek akkor még többségét alkotó parasztságát képviselte.
Nagy Ferenc is az ellen a Sztálin ellen küzdött négy világrészen, aki Mikolajczyk emigráns lengyel miniszterelnöknek a kérdésére, (amikor az a háború alatt Moszkvában járt), hogy "mi lesz a magyarokkal?", azt felelte:
"A magyarok kérdése el van intézve. A magyar kérdés csak vagonkérdés."
A magyarok kérdése nem lett "elintézve". És Nagy Ferenc volt az, aki a Nemzetközi Parasztunió alelnökeként a világpolitikába elsőnek vetette be a "szovjet kolonializmus" fogalmát. Hogy milyen sikerrel, azt az 1955-ös Bandungi Konferencia zárónyilatkozata is bizonyítja. Vissza