Nagy és dicső emberek történetei I-II.

Előszó

Részlet a könyvből :
Levél George Rawdon R.-hez.

Ha te, kedves kis fiam, néhány hónappal idősebb volnál, s tisztán ki tudnád magadat fejezni, ahelyett hogy csak kézmozdulatokkal és toporzékolással akarod azon különleges nyelvet velünk megértetni, melyet te beszélsz, akkor mondom, lehet, hogy megkérdeznéd tőlem, vajjon miért ajánlom ezt a könyvet inkább neked, mint Titz Herbert testvérednek, ki a meséket oly előszeretettel olvassa, vagy Arthurnak, kl oly élvezettel hallgatja azokat; mig te, kis tudatlan, legfeljebb elnevetnéd magad, ha olvastatni akarnánk veled, és ha csakugyan meg is kérdeznéd ezt tőlem, kedveském, nem tudnék mit válaszolni reá, mert tulajdonképen magam sem tudom, miért irom e könyvet épen neked; azt azonban elbeszélhetem, hogy annak megírására mikor gondoltam először.
Nem valami régen, mikor te még piczi baba voltál, nagyon-nagyon hosszú utat tettem a te papáddal és mamáddal együtt. Arthur azalatt nagymamája gondjaira bizva, itthon maradt; de Titz Herbert meg te, velünk voltatok. Szegény kis Herbert akkor beteg volt s egész nap a mamád ölében ült, mig te, ki még ülni sem tudtál egyedül, az én ölemben voltál. Gyakran jutott eszembe, hogy talán ez alatt az utazás alatt szerettelek meg annyira, mert olyan jó voltál, hogy mindenkit megnyertél és oly iczi-piczi, hogy mulattatásod nem szerzett nekem sok gondot. Vissza