Így éltem és ezt láttam... (dedikált példány)

Fülszöveg

Feltámadnak az iskolák
1945. január első napjaiban értesültünk a rendeletről: Meg kell nyitni az összes iskolát. Bejárom az öreg kastélyt. Romokban a bútorok. A törmelék és szemét derékig ér, közte beszáradt emberi ürülék és egerek, a falakon penész és salétromvirágzás. Az iskolánkat ezek dacára sem hagyhatom. Ha most meg nem nyitjuk, soha többé nem lesz magyar gazdasági iskola Csombordon. Bemegyek Enyedre, Elekes még Tirgu-Jiu-ban, helyettese az inspek-Nagy Endre tor professzorhoz utasít.
- Mi-i-i? Mit mondasz? Meg akarod nyitni az iskolát? Hol, mivel, kivel? Mi nem adhatunk hozzá semmit. Nincs pénzünk.
- Pénz nem kell. Adjatok némi tűzifát. Erdőink megvannak.
- Meg, de letiltva. Most mennyi fátok van?
- Két szekér ágfa.( )
- Értsd meg, semmit sem adhatunk, semmi vad terved nem támogatjuk.
- Az iskola mégis meg fog nyílni. Akarom!
Enyed gúnykacajjal tárgyalta: Nagy Endre iskolát nyit akaratból.
Lajos Juliska, a titkárnőnk, ott élt özvegy édesanyjával a Kollégium... Tovább

Fülszöveg

Feltámadnak az iskolák
1945. január első napjaiban értesültünk a rendeletről: Meg kell nyitni az összes iskolát. Bejárom az öreg kastélyt. Romokban a bútorok. A törmelék és szemét derékig ér, közte beszáradt emberi ürülék és egerek, a falakon penész és salétromvirágzás. Az iskolánkat ezek dacára sem hagyhatom. Ha most meg nem nyitjuk, soha többé nem lesz magyar gazdasági iskola Csombordon. Bemegyek Enyedre, Elekes még Tirgu-Jiu-ban, helyettese az inspek-Nagy Endre tor professzorhoz utasít.
- Mi-i-i? Mit mondasz? Meg akarod nyitni az iskolát? Hol, mivel, kivel? Mi nem adhatunk hozzá semmit. Nincs pénzünk.
- Pénz nem kell. Adjatok némi tűzifát. Erdőink megvannak.
- Meg, de letiltva. Most mennyi fátok van?
- Két szekér ágfa.( )
- Értsd meg, semmit sem adhatunk, semmi vad terved nem támogatjuk.
- Az iskola mégis meg fog nyílni. Akarom!
Enyed gúnykacajjal tárgyalta: Nagy Endre iskolát nyit akaratból.
Lajos Juliska, a titkárnőnk, ott élt özvegy édesanyjával a Kollégium szomszédságában.
Elmentem hozzá. Semmit sem titkolva, ismertettem a helyzetet.
- Holnap ott vagyok - válaszolta.
- A hideg ma 20 fok, és a szobák fűtetlenek.
- Ha igazgató úr kibírja, bírom én is.
- Lovunk nincs, gyalog járunk.
- Tudom.
( ) Demeter bácsi lebontja a még ép kerítéseket. Priccsek, asztalok készülnek belőlük. Juliska már egész kis irattárat, könyvtárat kapart össze a szemétből. Elindulunk Enyeden nagy edényeket, főzőüstöket kölcsönözni. Ő egyik, én a másik utcát járom, és sohasem hiába. Tanerőket szedek össze 60 éven felüli nyugdíjasokból. Fizetés nincs, és mégis jönnek. Nem számít a tél, a hideg, ki- és begyalogolásuk 7 km összesen. Vállalják. A pusztakamarási Szász Ferenc ott hagyja 3 hónapra birtokát, családját, eljön tanítani. Fekete György Hangyatisztviselő (magyar takarékszövetkezet) szabadságot kér, és beáll internátusi felügyelőnek. Ez még csupa ígéret, és mégis szentírás.
( ) Január 20.-án délre elérjük a megengedett legmagasabb létszámot, 60-an iratkoztak be.

Nagy Endre (1883-1969), Erdély egyik legkiválóbb gazdasági szakembere, az erdélyi magyar szakoktatás jeles építője, szakiskolák alapítója, szervezője gazdasági szaklapok munkatársa, szerkesztője élettörténetének leírásával ajándékozta meg családunkat, és ezúttal az olvasót.
Hálát adok Istennek, hogy ismerhettem őt és most alkalmam nyílott a könyv kiadására. „A mi családunk eddig lelkeket épített , de nincs 20 emeletes lélek, amelyben lakni lehet" -írta Endre bácsi, nagyapai nagybátyám több, mint fél évszázada Nagy Laci unokatestvéremnek, aki akkoriban készült építészmérnöki pályára. Az építés - lelki és anyagi értelemben - az én életem részévé is vált (kollégium, egyházi munka). Mindezt azoknak a gyökereknek köszönhetem, amelyek a mai napig táplálnak és összetartanak bennünket, határon túliakat és anyaországiakat, magyarokat.
Nagy Margit Vissza