Az 50 éves magyar kabaré I.

Előszó

A KABARÉ BÖLCSŐJE valamikor a párizsi Montmartre-on ringott, még a múlt század végén, amikor Rodolphe Salis, a festő, egy pincehelyiségben, a Chat Noir (Fekete Macska) elnevezésű kiskocsma mulatójában először próbálta közönségét az asztalok melletti rögtönzött pódium alkalmi műsorával szórakoztatni, 1881. november 18-án. A közreműködő írók, színészek, festők és más bohémek elsősorban a maguk szórakozására rögtönözték az ott előadott vidám tréfákat, jeleneteket, irodalmi paródiákat, aktuális szatírákat, érzelmes dalokat és verseket. A mulató alkalmi műsora hamarosan népszerű lett, bár a siker egyik tényezője a helyiség fekvése volt. Párizs északi külvárosában, az akkori betörőnegyed kellős közepén valóban romantikus volt a környezet a mulatólátogató kispolgári közönség számára csakúgy, mint a nyárspolgári előítéletektől szabadulni vágyó művészekére, akik ebben az újszerű környezetben végre egymás között érezték magukat, sutba dobhatták az akkori, kötelező társaságbeli etikett merev szabályait... Hamarosan szűknek bizonyult ez a kis pincehelyiség az odatóduló polgári közönség számára, így Salis újat keresett - de most már a belvárosban. így az elárvult pincében elindította, most már tervezett programmal, de sokszor naponta változó, aktuális számokkal első igazi kabaréját Aristide Bruant, a párizsi kabaré atyja. Az ő kabaréjából terjedtek el a még ma is híres apacstáncok, a modern sanzonok, az irodalmi kabaré szellemes görbe tükrei, melyekben megbírálta a társadalom egyes jelenségeit. Vissza