Fülszöveg
Jézusnak tehetsége volt a szeretethez. A másokért végzett munkához. A szolgálathoz. A tehetséget Istentől ("ráadásként") kapta, ez lett (volt) az "atyai" öröksége. Jó gyerek volt, jól sáfárkodott vele. Példát adott arról, hogyan találhatja meg bárki önmagában az istenét, hogyan szólíthatja meg, és teljesíthet - akár végső - akaratát is. Az ő Útja a Golgotára vezetett. Őt az Út a Golgotára vezette. Isteni Akaratot teljesített, amikor a Koponyák hegyéig vonszolta magával a keresztjét. Útján az Atya segítette, és ez akkor is igaz, ha furcsálljuk, hogy a benne lévő Isten hagyta, hogy a halálig (a halálba) vonszolja magát. Erősítette és vigasztalta. Tette a dolgát. Mint aki jól végezte. Nem engedte, hogy Jézus hite megrendüljön. A fülébe súgta, hogy tovább kell mennie. Hogy végig kell csinálnia. Vállalása csak akkor érhet valamit, ha végzete beteljesül. A mi szemünkben emberi vállalás. A keresztény hívők szemében Isten teremtődött. a mi szemünkben Jézus így lett egy naggyá nőtt ember. a...
Tovább
Fülszöveg
Jézusnak tehetsége volt a szeretethez. A másokért végzett munkához. A szolgálathoz. A tehetséget Istentől ("ráadásként") kapta, ez lett (volt) az "atyai" öröksége. Jó gyerek volt, jól sáfárkodott vele. Példát adott arról, hogyan találhatja meg bárki önmagában az istenét, hogyan szólíthatja meg, és teljesíthet - akár végső - akaratát is. Az ő Útja a Golgotára vezetett. Őt az Út a Golgotára vezette. Isteni Akaratot teljesített, amikor a Koponyák hegyéig vonszolta magával a keresztjét. Útján az Atya segítette, és ez akkor is igaz, ha furcsálljuk, hogy a benne lévő Isten hagyta, hogy a halálig (a halálba) vonszolja magát. Erősítette és vigasztalta. Tette a dolgát. Mint aki jól végezte. Nem engedte, hogy Jézus hite megrendüljön. A fülébe súgta, hogy tovább kell mennie. Hogy végig kell csinálnia. Vállalása csak akkor érhet valamit, ha végzete beteljesül. A mi szemünkben emberi vállalás. A keresztény hívők szemében Isten teremtődött. a mi szemünkben Jézus így lett egy naggyá nőtt ember. a hívők szemében egy másokért elvérző Isten. lehet, hogy a kettő között van az igazság?
E magasztos személyt, ki még most is mindennap vezérli a világ sorsát, méltán nevezhetjük isteninek, nem abban az értelembe, mintha Jézus magába olvasztott volna minden isteni tulajdonságot, vagy azokkal adekvát lett volna, hanem azon értelemben, hogy Jézus volt az az egyén, ki nemét a legnagyobb lépéssel vitte az isteni felé. Az emberiség a maga összességében alacsony, önző lények keveréke, kik csak abban múlják felül az állatokat, hogy önzésük megfontoltabb. De ez egyforma köznapiság közepette oszlopok emelkednek az ég felé, megannyi bizonyítékai egy nemesebb rendeltetésnek. Jézus a legmagasabb az oszlopok között, amelyek mutatják az embernek, hogy honnan jött és hová kell törekednie.
Az emberiség büszke lehet arra az emberre, aki ekkora oszloppá emelkedett ki soraiból, és még egy oka van arra, hogy vállalja Jézus emberi fiaként, és főként nem (fél- vagy egész) Istenként küzdött meg sorsával, hanem eleven emberként. Hozzánk hasonló emberi lényként. Ennek tudhatjuk be, hogy oly magasra emelkedett Jézus - ember építette - oszlopa, mint senki másé. Nem az a dolgunk tehát, hogy isteni behatású születését bizonygassuk, inkább örüljünk hogy egy valaki közülünk, emberek közül emelkedett ki ilyen szédítő, isteni magaslatokba.
Vissza