Nagy álomkönyv V. (aláírt példány)

Fülszöveg

Jelen tünyölődésemben múlt tünyölődésemnek azt a Sööö...!-jét nem tudtam „értelmezni". Egyetlen dolog volt biztos csupán; az, hogy: a Sööö...! Hang, méghozzá tőlem független. Vessük össze: a SÖÖÖ...!, mint sööömör, MiNt söööntés, mint söööpör, MINT söööpredék, ellentétben („Tegyük fel!") a D-vel, MINT DINAMIZMUS, mint DERÉK, mint DIVATOS, mint DALIÁS! Sokak számára szokatlan, de a DINAMIZMUST mi egy napon emlegetjük a DÍZELEKKEL. (Falfirka I.). DERÉK az, ami DIVATOS. (Falfirka DL). Mily DIVATOS, ha DALIÁS! (Falfirka III.). Aki DÍJNYERTES, egyben DERŰS is. (Falfirka IV.). Minél DEMOKRATIKUSABB a DIMENZIÓJA, annál DIADALMASABBAN DEKORATÍV! (Falfirka V.). Szűk 4 (négy) esztendőn belül nemcsak a Mars, hanem a Naprendszer többi („Látható!") bolygója is érdemes lesz a figyelemre. A nyugati látóhatár fölött alkonyatkor felbukkanó Merkúr mögé felsorakozik a Vénusz, a Mars, a Szaturnusz és a Jupiter. Aki e látványt majd elmulasztja, az legközelebb 2036- ban (kétezerharminchatban) láthatja az 5 (öt) bolygó újbóli együttállását. (Falfirka VI.). Gábor = GABRIÉL, ki Isten bajnoka. (Falfirka VII.). Karina = CARINA, a csinos nő. (Falfirka VIII.). Célkeresztben a CÉLközönség. (Falfirka IX.). Mindenki jobbnak akar látszani, mint amilyen. (Falfirka X.). Álmomban lassan-lassan elleptek a falfirkák..., helyesbítek: nem el, hanem be. Be, mert FALFIRKÁIM mennyezeten „nyilvánultak meg", és nem FALAKON. Történt ugyanis, hogy egy hatalmas, tágasnál is tágasabb, földalatti teremben tartózkodtam, méghozzá mennyezetFIRKÁK megbízott irtójaként. Hihetetlen, de szinte megszállottan irtottam a MENNYEZETFIRKÁKAT. MEG szállottságomat időnként magam is sokalltam. Mittudoménmilyen vegyszerrel átitatott szivacs-téglámat el-eldobtam, ágáltam, házsártoskodtam, követelőztem. Követelőzésem magját persze, hogy Magyarország újraegyesítése képezte. Miképpen tűrheti Isten, hogy oláh, rác, horvát, szlovén, osztrák, tót, hohol RABIGÁBA görnyedten éljen az a Nemzet, amelynek Jézus Krisztus („Nemzeti hovatartozásából eredően!") az édes gyermeke?!, „hánytam" karjaimat az ég felé. Vissza