Kézikönyv az európai fizetésképtelenségi eljáráshoz

Tartalom

Előszó 15
Rövidítések jegyzéke 19
1. Fejezet
A Rendelet általános jellemzése
2. A Rendelet jelentősége 21
2. A Rendelet alkalmazásának általános feltételei 23
2.1. Külföldi elem a fizetésképtelenségi eljárásokban 23
2.2. A Rendelet hatálya 25
2.2.1. A területi hatály 25
2.2.2. A tárgyi hatály 25
2.2.3. A személyi hatály 27
2.2.4. Az időbeli hatály 27
3. A szabályozási rendszer áttekintése 30
3.1. A tagállamok közötti nemzetközi szerződések és egyezmények 30
3.2. A harmadik országokkal kötött nemzetközi szerződések és egyezmények 30
3.3. A Rendelet viszonya más uniós jogforrásokhoz 31
3.4. A tagállamok nemzeti fizetésképtelenségi joga 37
4. A Rendeletben szabályozott fizetésképtelenségi eljárások és alapvető jellemvonásaik 38
4.1. A joghatóság 38
4.1.1. A főfizetésképtelenségi eljárás 38
4.1.2. A területi fizetésképtelenségi eljárások 43
4.2. A fizetésképtelenségi eljárásra alkalmazandó jog 46
4.3. A fizetésképtelenségi eljárások elismerése 47
II. Fejezet
Az adós fogalma és mozgástere fizetésképtelenségi eljárásokban
1. Az adós fogalma és a fizetésképtelenségi eljárások elrendelésének előfeltétele 51
1.1. Az adós fogalma a Rendelet alapján 51
1.2. Az adós fogalma és a fizetésképtelenségi eljárás elrendelésének feltételei egyes tagállamok nemzeti jogában 52
1.2.1. Franciaország 52
1.2.2. Lengyelország 53
1.2.3. Olaszország 55
1.3. Az adós fogalma és a fizetésképtelenségi eljárás elrendelésének feltételei a magyar jogban 56
1.3.1. Az adós fogalma 56
1.3.2. A gazdálkodó szervezet Cstv.-ben rögzített fogalma 57
1.3.3. A Cstv. mint háttérjogszabály 59
1.3.4. A magyar Cstv. személyi hatálya alól kizárt szervezetek 60
1.3.5. A fizetésképtelenségi eljárások elrendelésének előfeltételei 60
1.4. Következtetések 63
2. A természetes személyek fizetésképtelensége 65
2.1. A természetes személyek fizetésképtelensége Angliában és Walesben 67
2.1.1. A természetes személyek elleni csődeljárás 68
2.1.2. Önkéntes egyezségre irányuló eljárás (Individual Voluntary Arrangement - LVA) 70
2.2. Természetes személyek fizetésképtelensége Franciaországban 71
2.2.1. A bíróságon kívüli egyezség - adósságrendezési terv (plan de redressement) 71
2.2.2. A bíróság által jóváhagyott adósságrendezési terv ... 73
2.2.3. Adósságmentesítési eljárás (Procédure de rétablissement personnel - PRP) 74
2.3. A természetes személyek fizetésképtelensége Magyarországon 75
2.4. Következtetések 76
3. A kedvezőbb jogi környezet keresésének lehetősége - a fórum shopping gyakorlata 78
3.1. A fórum shopping értelmezése 79
3.2. A létesítő okirat szerinti székhely és a fő érdekeltségek központjának szétválása 80
3.2.1. A letelepedés szabadsága az Európai Unióban 81
3.2.2. A székhely és a fő érdekeltségek központjának szétválása a magyar jogban. 84
3.2.3. Az adós létesítő okirat szerinti székhelyének áthelyezése más tagállamba 86
3.3. A joghatóságot megalapozó tények vizsgálatának időpontja 89
3.4. Következtetések 91
4. A cégcsoportok egységes fizetésképtelensége 93
4.1. A jelenlegi szabályozási környezet 94
4.1.1. A szabályozás hiányából eredő problémák 94
4.1.2. A joggyakorlat által kimunkált megoldás 95
4.2. A fő érdekeltségi központ értelmezése cégcsoportok esetén 96
4.2.1. A fizetésképtelenségi imperializmus 96
4.2.2. Az Európai Unió Bíróságának döntései 98
4.2.3. A cégcsoport által képviselt gazdasági egység jelentősége 101
4.3. A szabályozás szükségességéről 103
4.3.1. A cégcsoportok egységes fizetésképtelenségének előnyei és hátrányai 103
4.3.2. A cégcsoportok fizetésképtelenségére alkalmazandó joghatósági szabály lehetséges tartalma 104
4.3.3. Következtetések a szabályozás lehetséges tartalmával összefüggésben 107
4.4. Következtetések 108
5. A Rendelet hatálya alól kizárt gazdasági konstrukciók fizetésképtelensége 109
5.1. A Rendelet 1. cikk (2) bekezdésében foglalt szabály 109
5.2. A biztosítók és hitelintézetek fizetésképtelensége 110
5.2.1. A szabályozás eltérő jogalapja 111
5.2.2. A szabályozás alapgondolata és a Rendelettől eltérő jellege 112
5.2.3. Az irányelvek területi hatálya 113
5.2.4. A tárgyi hatály 114
5.2.5. A joghatósági szabályok 114
5.2.6. Az alkalmazandó jog 115
5.3. Következtetések 116
III. Fejezet
A hitelező fogalma és helyzetüket meghatározó eljárásjogi és alkalmazandó jogi rendelkezések
1. A hitelező fogalma 119
1.1. A hitelező fogalma a Rendelet alapján 119
1.2. A hitelező egyes tagállamok nemzeti jogában 119
1.2.1. Egyesült Királyság 120
1.2.2. Lengyelország 120
1.2.3. Olaszország 121
1.3. Hitelező a magyar jogban 122
1.3.1. Hitelező a csődeljárásban 122
1.3.2. Hitelező a felszámolási eljárásban 123
1.4. Következtetések 124
2. A hitelezők tájékoztatása és követeléseik bejelentése . 125
2.1. A hitelezői követelések bejelentésének joga 126
2.1.1. A Rendelet 39. cikkének értelmezése 126
2.1.2. A Rendelet 39. cikkében foglaltak érvényesülése a magyar jogban 128
2.2. Tájékoztatási kötelezettség a hitelezők irányában 128
2.2.1. A tájékoztatási kötelezettség 128
2.2.2. A tájékoztatás tartalma 130
2.2.3. A tájékoztatási kötelezettség a magyar jogban 131
2.2.4. Következtetések 133
2.3. A más tagállamban honos hitelezők igénybejelentése 134
2.3.1. Az igénybejelentés tartalma 134
2.3.2. Az igénybejelentés során használandó nyelv 135
2.3.3. Következtetések 135
3. Speciális kollíziós szabályok a hitelezők védelmében 136
3.1. Az eljárásra alkalmazandó jog kijelölése a Rendeletben 136
3.2. A zálogjoggal biztosított hitelezők védelme 138
3.2.1. A Rendelet 5. cikkének értelmezése 138
3.2.2. A Rendelet 5. cikkében foglalt szabály alkalmazásának feltételei 140
3.2.2.1. A zálogjog dologi jogi jellege 140
3.2.2.2. A zálogjog alapításának időpontja 143
3.2.2.3. A zálogtárgy helyének meghatározása 144
3.2.3. A zálogjogosult kielégítési joga az 5. cikk alapján 146
3.2.4. A Rendelet 5. cikke alapján kezdeményezett jogviták 148
3.2.5. A főfelszámoló megtámadási joga 149
3.2.6. A zálogjogosult helyzete a fizetésképtelenségi eljárásban
néhány tagállam nemzeti jogában 150
3.2.6.1. Franciaország 151
3.2.6.2. Olaszország 152
3.2.6.3. Románia 153
3.2.7. Következtetések 154
3.3. A munkavállalók mint speciális hitelezők védelme a fizetésképtelenségi eljárásokban 156
3.3.1. A munkaszerződésekre alkalmazandó jog a Rendelet 10. cikke alapján 156
3.3.2. A munkabérek védelmét biztosító uniós szabályok 160
3.3.3. A munkavállalók helyzete a fizetésképtelenségi eljárásban egyes tagállamok nemzeti jogában 161
3.3.3.1. Franciaország 161
3.3.3.2. Olaszország 163
3.3.3.3. Románia 164
3.3.4. A munkavállalók helyzete a fizetésképtelenségi eljárásban a magyar nemzeti jog alapján 165
3.3.5. Következtetések 166
3.4. A fizetésképtelenségi eljárás hatása a folyamatban lévő eljárásokra 167
3.4.1. A Rendelet 15. cikkében foglalt szabály értelmezése 167
3.4.2. A Rendelet 15. cikkének értelmezésével kapcsolatos tagállami bírósági joggyakorlat 170
3.4.3. A fizetésképtelenségi eljárás hatása a folyamatban lévő eljárásokra néhány tagállam nemzeti jogában 173
3.4.3.1. Franciaország 174
3.4.3.2. Olaszország 175
3.4.3.3. Románia 175
3.4.4. Következtetések 176
4. A hitelezők egyenlő bánásmódját biztosító rendelkezések 177
4.1. A hitelezők visszatérítési kötelezettsége a Rendelet 20. cikk (1) bekezdése alapján 178
4.1.1. A Rendelet 20. cikk (1) bekezdésében rögzített szabály alkalmazásának feltételei 178
4.1.2. A hitelező visszatérítési kötelezettségének mértéke 179
4.1.3. Kivételek a visszatérítési kötelezettség alól 180
4.1.4. Következtetések 181
4.2. A Rendelet 20. cikk (2) bekezdésében foglalt hotchpot rule szabály 182
4.2.1. A Rendelet 20. cikk (2) bekezdésének értelmezése 183
4.2.2. A hitelezői követelések kielégítési sorrendje egyes tagállamok nemzeti jogában 185
4.2.2.1. Anglia és Wales 185
4.2.2.2. Franciaország 186
4.2.2.3. Németország 187
4.2.3. Következtetések 188
IV. Fejezet
A felszámoló szerepe a fizetésképtelenségi eljárásokban
1. A felszámoló fogalma 190
1.1. A felszámoló Rendeletben rögzített fogalma 190
1.1.1. A Rendelet 2. cikk b) pontjában rögzített definíció 190
1.1.2. A Rendelet C. mellékletének jelentősége 191
1.1.3. Következtetések 191
1.2. Felszámoló a magyar jogban 192
1.2.1. A felszámolók névjegyzéke 193
1.2.2. A vagyonfelügyelő és a felszámoló kijelölése 195
1.2.3. Következtetések 198
2. A Rendeletben foglalt ideiglenes felszámoló szerepe és eljárási jogosultsága 199
2.1. Az ideiglenes felszámoló meghatározása a Rendelet 38. cikke alapján 199
2.2. Az ideiglenes felszámoló kijelölése és az eljárás kezdő időpontja közötti összefüggés 202
2.3. Az ideiglenes felszámoló Rendeletből eredő eljárási jogosultsága 207
2.3.1. Biztosítási intézkedés kezdeményezése a főeljárás tagállamában 207
2.3.2. Biztosítási intézkedés kezdeményezése más tagállamokban 208
2.4. Ideiglenes felszámoló a magyar jogban 211
2.4.1. Az ideiglenes vagyonfelügyelő és a Rendelet C. melléklete 211
2.4.2. Az ideiglenes vagyonfelügyelő és a felszámolás kezdő időpontja 211
2.4.3. Az ideiglenes vagyonfelügyelő eljárási jogosultsága a Rendelet 38. cikke alapján 212
2.4.4. Más tagállamban kijelölt ideiglenes felszámoló biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelme Magyarországon 214
2.4.5. Következtetések 215
3. A felszámoló Rendeletben rögzített jogosítványai 217
3.1. A felszámolói minőség igazolása 217
3.2. A felszámoló hatásköre a 18. cikkben foglaltak alapján 219
3.2.1. A főfelszámoló hatásköre 219
3.2.2. A területi eljárás felszámolójának hatásköre 222
3.3. A felszámoló közzétételi kérelmezési jogosultsága 223
3.3.1. Közzététel más tagállamok fizetésképtelenségi nyilvántartásaiban 224
3.3.2. Bejegyzés más tagállamok közhitelű nyilvántartásaiba 225
3.3.3. A közzététel és bejegyzés egyes tagállamok nemzeti joga alapján 226
3.3.3.1. Anglia és Wales 227
3.3.3.2. Ausztria 228
3.3.4. Közzététel és bejegyzés a magyar jogban 229
3.3.5. Következtetések 231
3.4. A hitelezői igények bejelentésének joga 232
3.4.1. A hitelezők igénybejelentési joga 232
3.4.2. A felszámolók joga a hitelezői igények bejelentésére 233
3.4.3. A felszámoló részvétele más tagállamban elrendelt fizetésképtelenségi eljárásban 234
3.4.4. Következtetések 236
3.5. A főfelszámoló jogosítványai a másodlagos fizetésképtelenségi eljárásokban 236
3.5.1. A másodlagos eljárás kezdeményezésének joga 237
3.5.2. A vagyon értékesítésének felfüggesztése iránti kérelem 238
3.5.3. A fizetőképesség helyreállítását célzó javaslatok 240
3.5.4. Következtetések 242
4. A felszámolók együttműködési és tájékoztatási kötelezettsége 243
4.1. Az együttműködési és tájékoztatási kötelezettségről általában 243
4.1.1. A Rendelet 31. cikkében foglalt szabály megalkotásának indoka 243
4.1.2. A fő fizetésképtelenségi eljárás dominanciája 244
4.1.3. A 31. cikk tartalma 245
4.2. A felszámolók tájékoztatási kötelezettsége 246
4.2.1. Tájékoztatási kötelezettség a Rendelet 31. cikk (1) bekezdése alapján 246
4.2.2. A tájékoztatási kötelezettség tartalma, terjedelme, gyakorisága 247
4.2.3. Következtetések 250
4.3. A felszámolók együttműködési kötelezettsége 250
4.3.1. Az együttműködési kötelezettségről általában 250
4.3.2. Az együttműködést gátló körülmények 251
4.3.3. Az együttműködési kötelezettség terjedelme 252
4.3.4. Az együttműködési kötelezettség kivitelezése 253
4.3.5. A felszámolók által kötött megállapodások 254
4.3.6. Az együttműködési kötelezettség megszegése 255
4.3.7. Következtetések 257
V. Fejezet
A fizetésképtelenségi eljárásokban érintett tagállami bíróságok
1. A bíróság Rendeletben rögzített fogalma 258
2. A határokon átívelő fizetésképtelenségi eljárásokban eljáró magyar bíróságok 259
3. A bíróságok szerepe a fizetésképtelenségi eljárásban egyes tagállamok nemzeti jogában 263
3.1. Franciaország 263
3.2. Lengyelország 265
3.3. Németország 266
3.4. Következtetések 267
4. A bíróságok együttműködése és a bíróságok közötti kommunikáció jelentősége a határokon átívelő fizetésképtelenségi eljárásban 268
4.1. A tagállami bíróságok együttműködése 268
4.1.1. A szabályzás hiánya. 268
4.1.2. Az együttműködés szintjei 270
4.1.3. A bíróságok együttműködésének határai 272
4.1.4. A bíróságok közötti együttműködés előnyei és hátrányai 276
4.2. A bíróságok közötti kommunikáció 278
4.3. Következtetések 280
Zárszó 282
Felhasznált irodalom 285
Tárgymutató 299

Témakörök