Fülszöveg
Az író, életéről
"1946-ban születtem Karácsondon, s gyermekkorom egy részét is ebben a Mátra-alji községben töltöttem. Iskolába már Pesten iratkoztam, Kőbányán, érettségi után itt kezdtem dolgozni, adminisztrátorként a X. kerületi Vendéglátóipari Vállalatnál. 1968-ban az Új Írás közölte életem első novelláját. Lassan megírtam egy kötetre való elbeszélést - nem csupán azért lassan, mert különböző munkahelyeimen végzett munka mellett még folyton valamilyen esti iskolába jártam, de számomra eléggé váratlanul csöppentem az irodalomba, s nem nagyon tudtam, mit akarok benne -, ez a kötet Fogjunk kutyát! Címmel jelent meg 1974-ben. 1976 őszétől "szabadúszó" lettem, és rövidesen találkoztam azzal a tevékenységgel, amely a leginkább hozzásegített, hogy magamra találjak: színészportrékat, majd színikritikát írtam. Úgy éreztem, a színházban a jelenségek közelebb állnak a lényeghez, mint máshol. Hogy éppen itt elfogadják az én véleményemet, önbizalmat adott, egy-egy művészpálya példájából...
Tovább
Fülszöveg
Az író, életéről
"1946-ban születtem Karácsondon, s gyermekkorom egy részét is ebben a Mátra-alji községben töltöttem. Iskolába már Pesten iratkoztam, Kőbányán, érettségi után itt kezdtem dolgozni, adminisztrátorként a X. kerületi Vendéglátóipari Vállalatnál. 1968-ban az Új Írás közölte életem első novelláját. Lassan megírtam egy kötetre való elbeszélést - nem csupán azért lassan, mert különböző munkahelyeimen végzett munka mellett még folyton valamilyen esti iskolába jártam, de számomra eléggé váratlanul csöppentem az irodalomba, s nem nagyon tudtam, mit akarok benne -, ez a kötet Fogjunk kutyát! Címmel jelent meg 1974-ben. 1976 őszétől "szabadúszó" lettem, és rövidesen találkoztam azzal a tevékenységgel, amely a leginkább hozzásegített, hogy magamra találjak: színészportrékat, majd színikritikát írtam. Úgy éreztem, a színházban a jelenségek közelebb állnak a lényeghez, mint máshol. Hogy éppen itt elfogadják az én véleményemet, önbizalmat adott, egy-egy művészpálya példájából elszántságot merítettem. Most már tudom, hogy író akarok lenni, összegyűltek történetek, melyeket elmondhatok, ismerek embereket, akik ezekben a történetekben szerepelhetnek. A Társbérlet első regényem."
Huszonhét éves Zsófia, a Társbérlet hősnője, mikor meghal az anyja. Öngyilkos lett? Nem akar ezen gondolkodni, szabadulni akar anyjának még az emlékétől is, ő másképpen élhessen, mint az. Ésszerűen, rendezetten. Jó alkalomnak mutatkozik élete rendezésére, hogy Pestre költöznek az apjával; elmehet a kisvárosból, ahol egy gépkönyvelésben dolgozott, el a kisváros környéki faluból, ahol laktak. Pesten sokkal jobb lesz, Pesten, egy olyan nagy városban jobbak, okosabbak az emberek. Nem figyelik egymás minden moccanását, nem tételeznek fel eleve rosszat - Homályos Bűnt - a másikról. Ott majd kézbe vehet sorsát. Nem szegi kedvét, hogy a lakás, melyhez az apja meglehetősen csavaros módon jutott, hármas társbérlet. Az egyik társbérlő, egy festőnő különösen vonzza: egy művész! Változást hoz új munkahelye: itt már nem számokat, "betápláló" gépkönyvelő, de önállóan intézkedik. Mégis talán a legnagyobb élménye: találkozása a szerelemmel - szerelemmel az első látásra. Hogyan kell viselkedni? Mi mit jelent? Minek alapján találhatnak egymásra az emberek? - ezekre a kérdésekre keresi megváltozott helyzetében a választ.
Nádudvari Anna regényében korunk egyik nagy témájáról írt: hogyan lehet élni, megmaradni, előrejutni egy hamuszürke sors szorításában.
Vissza