Nádiringó

Fülszöveg

A Duna-delta csodás világa ma már Európa-szerte ismert turisztikai különlegesség. Ismert és mégis ismeretlen világ.
Palocsay Zsigmond az ember ősi foglalkozásának hódolva keresi fel: a vizek mélyét vallató halászként. Űzi a halászat modern korunkban már sporttá előkelősködött szenvedélye, amely azonban itt, ezen a tájon, ennek a tájnak különös emberei között valójában mégis több, mint sport, mint szórakozás. Alkalom az ember és a természet közötti örök küzdelem egy újabb fejezetének átélésére.
Ebben a könyvben - a sokszor villanásnyira rögzített képek, mozzanatok között - épp az tárul az olvasó elé, ami az útikönyvekből kimarad: a delta lelke, a természet csodálatos, mindig újat és mindig előre nem láthatót nyújtó gazdagsága, a deltai ember keménysége, és határozottsága, egyenessége és kérlelhetetlen igazságossága.
A Nádirigó műfaját nehéz lenne egyértelműen meghatározni. Nem útikönyv, mert nem a külsőségeket keresi. Nem is élmény-riport, mert a szerző nem a látottak-hallottak érzelmi lereagálására törekszik. Semmiképpen sem regény, hisz hősei, történései valóságosak. De talán épp ebben a sorozatos negatív meghatározás-kísérletben maga a pozitív meghatározás is benne rejtőzik.
A közlendő egyéni formájával meg kell barátkozni. A mai író azonban nem az olvasó elringatására törekszik. Társat keres magának az olvasóban saját gondolataihoz, érzéseihez, élményeihez. S aki vállalja a társul szegődést, azt gazdagon ajándékozza meg. Vissza