Nehéz leltár II.

Fülszöveg

I. kötet
"... Nos, fénnyel és árnnyal gazdag életem egy részét. A fiatal, minden szépért, jóért, az igazságért, szabadságért (és költészetért) lelkesedő fiúval kezdem, akit kihurcoltak a harctérre, 19 éves, amikor - az első világháborúban ellövik a fél lábát. Hazajön, rajongó lélekkel, beleveti magát a politikai mozgalmakba, részt vesz a forradalmakban. A tanácsköztársaság bukása után külföldre menekül. Angyali szegénységben végigszenvedi az emigránsok keserves útját. Bécsben, Bukarestben, Prágában, Berlinben és Párizsban megfürdik az új művészi áramlatokban, mennyi fajta szél - mindennel megpróbálkozik, hány fajta ember -, mindenkivel megismerkedik. Kevés az olyan akkor rohamra induló újító, akivel ne találkozott volna. Közben az emigráns lapokban, de Osvát Nyugatában is megjelennek írásai, verskötetekkel is büszkélkedhetik. Százszor lesz szerelmes, ám rajtakapják szellemi csapodárságon is. Hazatérése után - 1926 - sem szűnnek meg a sokszínű kalandok. A munkásmozgalmi és művészeti munka tölti ki életét, derűs szívvel vállalja a félreértéseket, hatósági üldözést, az otthoni emigrációt. Mialatt a nagy ügy szolgálatában költő, publicista, agitátor, botladozik is, láng és korom kísért útján. Jól, rosszul együtt lép a társadalmat átformálni akaró harcosokkal. Majd mindenkiről beszélek, aki a 20-as, 30-as években szűkebb hazámban és tágabb hazámban: Európában a társadalmi, politikai, művészeti küzdelmekbe beleszólt. Hiszen összesodortak velük az évek, kivel mint ellenféllel, kivel mint szövetségessel.
Életem 1938-ig terjedős szakaszáról szólok, talán kissé szabadszájúan, nem kímélve sem magamat, sem másokat. Találsz benne lírai hangot, találsz anekdotát, mosolyra késztető derűt, szenvedélyes, tragikus tirádát, olykor prédikálok is. De hiszen sokrétű a valóság. És miről beszéljen a költő, ha nem a világról és önmagáról? Igyekszem mindig őszintén beszélni, és arra törekszem, hogy majdnem olyan érdekesen, amilyen életem volt. Hogy ez sikerül-e, döntsd el magad"

II. kötet

"... súlyos kalandjai várják a következő oldalakon az olvasót. Előző könyvemben, életem első szakaszáról, a megpróbáltatás első évtizedeiről szólottam. Most azzal kezdem, mint szöktem ki - 1938 fekete felhős őszén - másodszor hazámból. Az árnyékok követtek. Svédországból, ebből a szép, hideg paradicsomból hamarosan kiutasítottak. Norvégia. Itteni küzdelmes évemet megenyhítették a kedves, tiszta emberek, akik aztán megdöbbenve, felháborodva fogadták 1940 tavaszán a rájuktörő náci csapatokat. Amikor világossá vált, hogy az előző menetben a szabadságát védő kis északi népet legyűrik - tovább menekültem. Nem volt más kiút: vissza Magyarországba. Újra részt vettem mint író, publicista, munkásmozgalmi agitátor, külföldi, antifasiszta lapok tudósítója, a náci-ellenes harcban. Természetes tehát, hogy a német megszállás másnapján a Gestapó értem jött. Pesti, bécsi börtönök után az első magyar politikai foglyokkal együtt Mauthausenbe kerültem.
Több, mint egy évig gyötrődtem ebben a haláltáborban. Kínzó, megalázó szenvedések próbáltak bennünket földre teríteni. De az Európa minden országából odahurcolt áldozatok közül a legkülönbek, a legszilárdabb világszemléletűek, a harcosok, egymás segítésével, szolidaritással: ellenálltak. E sajátos, torz társadalomban, amelyben ezer és tízezer sorssal szövődött össze életem, próbáltam becsülettel megállni, én, a féllábú, akit a krematórium árnyékában még újra amputáltak is.
Az olvasók figyelmébe ajánlom ezt, a fantasztikumaiban is betűről-betűre igaz könyvet. Vissza